In vitro fertilizáció (IVF)

Számos meddő beteg problémáját az eddig felsorolt elsővonalbeli terápiás lehetőségek (ovuláció indukció, intrauterin inszemináció) nem tudják megoldani. Az ő esetükben az ún. vitro fertilizációs technikák alkalmazása jelenthet segítséget.

Az IVF során stimuláció segítségével nem egy, hanem több tüsző érését serkentjük a petefészekben. A tüszőkben fejlődő petesejteket ezután leszívjuk, és laboratóriumi körülmények között termékenyítjük meg a pár férfi tagjának (szükség esetén donornak) a hímivarsejtjeivel. Az embriók közül néhány napos laboratóriumi tenyésztés során a legéletképesebbnek tűnő 1-2, legfeljebb 3 embriót ültetjük vissza az anya méhébe.

Stimuláció

A petefészkek kontrollált stimulációja segítségével egyetlen ciklusban nem egy, hanem több tüsző válik éretté és megtermékenyítésre alkalmassá.

A petefészek stimuláció során leggyakrabban az alábbi gyógyszerek kerülnek alkalmazásra:

Clomiphen-citrát (CC): Szájon át, tabletta formájában kerül alkalmazásra. Hatását az agy hipotalamusznak nevezett területén fejti ki, ahol az ösztrogén kötődését gátolja. A szervezet ezáltal úgy érzékeli, mintha a kelleténél kevesebb ösztrogén lenne jelen, így fokozza az FSH és LH termelését az agyalapi mirigyben, ami több tüsző növekedését, érését eredményezi, melynek következtében az ösztrogén termelés is fokozódik.

Gonadotropinok (rFSH, rLH, HMG): Injekciós formában kerülnek alkalmazásra. Hatásukat közvetlenül a petefészken fejtik ki. Hatásukra egyetlen ciklusban lehetővé válik a petefészkekben több tüsző megérése is.

GnRH-analógok: A GnRH-t (gonadotropin-releasing hormon) természetes körülmények között az agy hipotalamusznak nevezett területén található idegsejtek termelik és szerepe az agyalapi mirigy FSH- és LH-hormontermelésének serkentésében áll. A terápiás célra előállított GnRH-analógoknak két csoportját különítjük el, a GnRH-agonistákat és a GnRh-antagonistákat. A GnRH-agonisták hatása kezdetben szintén az FSH és LH termelés fokozása, míg egy idő után e hatás épp az ellenkezőjére fordul és az FSH- és LH-szintek csökkennek. A GnRH-antagonisták hatására rögtön csökken az FSH- és LH-termelés. Mindkét GnRH-analóg típus kombinált terápiás protokollok részét képezi.

GnRH antagonisták

HCG, rHCG (human chorion gonadotropin): Élettani körülmények között a méhlepény termeli. Terápiás alkalmazását az teszi lehetővé, hogy szerkezetileg nagyon hasonlít az LH-molekulára, melynek fontos szerepe van az ovulációban. Az ovuláció kiváltására így a rHCG is alkalmas.

A terápia mellékhatásaként felléphet allergiás reakció, valamint a petefészek hiperstimulációs szindrómája.

Előfordulhat, hogy a petefészek nem reagál megfelelően a stimulációra, vagy a ciklus leállításra kerül. A kezelési ciklus leállítására két esetben kerül sor. Az egyik esetben a leállítás oka a nem megfelelő tüszőnövekedés, a másik esetben pedig a petefészek túlstimulálódása és túl sok tüsző képződése az ok. Ezen esetekben nem kerül sor sem a hCG alkalmazására az ovuláció kiváltásához, sem pedig a petesejtek leszívására.

Az alkalmazott terápia hatását a kezelés során szorosan ellenőrizzük. Így szükség szerint módosítható a terápia, valamint megelőzhető a hiperstimulációs szindróma kialakulása. Vizsgáljuk az ösztradiol szintet és ultrahanggal követjük nyomon a tüszők fejlődését. A petesejtek cisztához hasonló, kis folyadékkal telt tüszőben fejlődnek. Ezek a tüszők jól láthatóak a hüvelyi ultrahangvizsgálat során. A tüszők fejlődését e módszerrel egészen a petesejtek leszívásáig nyomon követjük.

A petesejtek leszívása (Oocyte pick up – OPU)

A petesejtnyerés az ultrahanggal vezérelt tüszőpunkció során történik, amelyben a hüvelybe vezetett ultrahangfejre erősített speciális punkciós feltét segítségével a hüvelyboltozaton keresztül a tüszőkben levő folyadék leszívásra kerül. A tüszőfolyadékban a petesejteket sztereomikroszkóp segítségével az embriológus megkeresi, a kinyert petesejteket laboratóriumi körülmények között mesterséges tápoldatba, illetve szövettenyésztő edénybe helyezi mely az ivarsejtek és embriók számára az optimális körülményeket biztosítja a CO2 termosztátban, megfelelő hőmérsékleten és gázkörnyezetben. Az összegyűjtött petesejteket már ekkor megvizsgálja, csoportosítja érettsége és minősége szerint, a legjobb eredmények érdekében.

Az eljárás kb. 15–25 percet vesz igénybe és a beteg pár órával a punkció után hazatérhet. A petesejtek leszívása során a következő kockázati tényezőkkel kell számolni:

  • Az általános érzéstelenítésből adódó szövődmények;
  • Ritkán kialakulhat vérzés, fertőzés, méh, hólyag és bélsérülés, hasüregi összenövések. Ezen esetekben a has megnyitása szükségessé válhat a szövődmény elhárítására.

Az embriótranszfert követően a nő progeszteron terápiában részesül. A progeszteron alkalmazható szájon át tabletta, vagy pedig hüvelyi és végbélbe helyezhető kúp formájában. Alkalmazása a beágyazódásra váró embrió számára a méhnyálkahártyában optimálisabb körülményeket teremt, így nagyobb az esélye a sikeres beágyazódásnak és a terhesség kialakulásának. A progeszteron pótlás mellékhatásai:

  • Hüvelyszárazság;
  • Hasi puffadás;
  • Depresszió, hangulatváltozás;
  • Ha nem jön létre a kívánt terhesség a menzesz késése.

Az embriótranszfer (ET)

Az eljárás teljesen fájdalmatlan, nem igényel általános érzéstelenítést. Az embriókat egy vékony katéter segítségével juttatjuk a méhüreg felső harmadába. Előfordulhat, hogy az embriók nem a megfelelő helyre, így a nyakcsatornába vagy a petevezetékekbe kerülnek, ami nem teszi lehetővé a megfelelő beágyazódást, vagy pedig méhen kívüli terhesség kialakulásához vezet. Az embriók felhelyezését követően hüvelyi ultrahangvizsgálattal győződhetünk meg a felhelyezés pontos helyéről. A katétert az embriológus a transzfert követően ismét átvizsgálja, hogy nem maradt-e valamelyik embrió a katéter vékony csövében.

A transzfert követően pár órás pihenés után a pár hazatérhet. A terhesség bekövetkeztének ellenőrzésére 14 nap múlva kerül sor.

Az embriótranszfer során maximum három, bizonyos esetekben négy embrió juttatható a méhüregbe. Minél több embrió kerül felhelyezésre, annál nagyobb az esélye a terhesség bekövetkezésének, ugyanakkor növekszik az ikerterhesség kialakulásának esélye is. Ikerterhesség esetében gyakrabban léphetnek fel szövődmények a terhesség során, így pl. gyakoribb a terhességi cukorbetegség kialakulása, a terhességi toxémia létrejötte stb. Így minden pár esetében egyedileg, az embriológus véleményével és a megtermékenyült petesejtek számával, valamint az embriók minőségével összehangolva dől el a méhüregbe felhelyezésre kerülő embriók száma.

Az in vitro fertilizáció sikerességét befolyásoló tényezők

Sajnos az in vitro fertilizáció során nem garantálható minden esetben a kívánt terhesség létrejötte. Számos, nagy részben még ismeretlen tényező befolyásolja az eljárás sikerességét, kimenetelét. A sikertelenség ismert okai a következők lehetnek:

A petesejtnyerés nehézségei:

  • A tüszők nem fejlődnek megfelelően a stimuláció hatására,
  • Az ovuláció hamarabb bekövetkezik, mint a petesejtek leszívása,
  • A leszívás során nem nyerünk petesejteket,
  • A leszívott petesejtek nem megfelelő minőségűek;
  • Az ondó nem alkalmas a megtermékenyítésre;
  • A petesejt és a spermium találkozásakor nem jön létre a megtermékenyítés, annak ellenére, hogy mindkét ivarsejt teljesen ép;
  • Az embriók nem fejlődnek megfelelően, vagy egyáltalán nem indulnak fejlődésnek. A nem megfelelően fejlődött embriókat nem használjuk a transzfer során;

Nehézségek adódhatnak az embriótranszfer során, vagy nem követi sikeres beágyazódás a transzfert, vagy a beágyazódott embrió nem fejlődik megfelelően.

Az in vitro fertilizációs eljárás következtében kialakult terhesség semmiben nem különbözik a természetes úton létrejöttől. Az in vitro fertilizáció így nem véd a terhesség során esetlegesen kialakuló komplikációktól (pl. vetélés, koraszülés, kromoszóma rendellenességek, stb.). Az in vitro fertilizációs kezelés kapcsán fogant terhességek esetében a veleszületett fejlődési és genetikai rendellenességek is az átlag populációra jellemző arányban fordulnak elő.


ivarsejtbankbanner