A kor és a meddőség kapcsolata

A kor előrehaladtával, számos biológiai folyamat következtében csökken a női szervezet esélye a megtermékenyülésre. A fogamzó képesség már a 30-as évek elején csökkenni kezd, a 40-es évek után pedig ez a folyamat még nagyobb mértékben érvényesül. Mindemellett, ha bekövetkezik a fogantatás, a kor előrehaladtával egyre nagyobb az esélye a spontán vetélésnek és magzati kromoszóma-rendellenességek kialakulásának. Idősebb életkorban az asszisztált reprodukciós kezelési technikák, mint pl. az in vitro fertilizáció (IVF) és intracitoplazmatikus spermium injekció (ICSI) sikeressége is csökken.

 

Bár minden nő szervezetében e folyamatok eltérő időben jelentkeznek, azt mondhatjuk, hogy átlagosan a 30-as évek közepén csökken a termékenység jelentős mértékben. A petesejtek száma csökken, gyakoribbá válnak a reproduktív rendszer betegségei, az ovuláció rendszertelenné válik, a petefészek kevesebb ösztrogént és progeszteront termel, a petesejtek megtermékenyítése egyre nehezebbé válik, és emelkedik a petesejt kromoszóma-rendellenességeinek gyakorisága is.

aneuploidia 

Az alábbi táblázatok illusztrálják a kor és a termékenység változásának kapcsolatát:

 

A termékenység változása a kor függvényében:

 

Terhesség/hónap (%)

Terhesség/év (%)

0–25

94

0–15

70–85

8–10

65–70

 

A terhesség létrejöttének gyakorisága az első hat hónapban:

 

Terhesség (%)

75

47

38

24

22

 

A terhesség létrejöttéhez szükséges átlagos időtartam:

 

Hónapok

4–5

5–7

7–10

10–12

 

A petefészek tartalékkapacitás fogalma:

Az életkor előrehaladtával a petesejtek száma a menopauzáig csökken. A petefészek e folyamatát nevezzük öregedésnek, mely a legtöbb nő esetében megfelelő ütemben megy végbe. Előfordulhatnak azonban a petefészek öregedésében is rendellenességek. Ilyen rendelnenesség pl. az un.: POF ( Premature Ovarian Failure) szindróma, azaz a korai petefészek leállás szindróma. A petefészek tartalékkapacitásának, funkcionális állapotának meghatározása minden meddő pár esetében elengedhetetlen. A petefészek tartalékkapacitása, mely annál nagyobb minél több érésre alkalmas tüszőt tartalmaz, jól tükrözi a nő termékenységi esélyeit Minél kisebb a petefészek tartalékkapacitása annál kisebb az esélye a fogantatásnak.

 

A petefészek tartalékkapacitásának meghatározása:

A legtöbb meddő pár esetében bizonyos időközönként szükség van a petefészek tartalékkapacitásának, funkcionális állapotának meghatározására mielőtt megkezdődne a célirányos terápia. Ennek során meghatározásra kerülnek az FSH, LH, AMH és ösztradiol hormonszintek, valamint dinamikus stimulációs tesztek útján a petefészek reagáló képessége.

 

FSH-, LH-szintek meghatározása:

A ciklus első szakaszának (follikuláris fázis) elején mérhető FSH-szint jelentős szerepet játszik a női szervezet termékenységi esélyének megbecslésében. A ciklus harmadik napján a vérből meghatározott FSH-szint előrejelzi a meddőségi kezelés sikerességét. A kor előrehaladtával az emelkedő FSH-szint képes a petefészek működösét fenntartani. A follikuláris fázisban mért magasabb FSH-szint a petesejtek minőségének romlásához és egyes kutatások szerint gyakoribb magzati rendellenesség kialakulásához vezet. Az FS-szint emelkedés körülbelül a menopausa előtt 5 évvel kezdődik meg.

 

Klinikai adatok szerint, azon nők esetében, akiknél a 3. napon mért FSH-szint értéke 15 mIU/ml alatt van, kétszer nagyobb az esélye a megtermékenyülésnek, mint azon társaiknak, akiknek ezen hormonértéke 15–25 mIU/ml közötti.

 

Az FSH-szint egyetlen ciklusban történő meghatározása számos esetben nem eléggé informatív. Ha a vérminta analízise során magasabb FSH-szintet mérnek, a vizsgálatot célszerű a következő ciklusban is megismételni. Azon betegek esetében, akiknél a többszöri mérések alkalmával legalább egyetlen esetben magas FSH hormonszintet mérnek az ovulációindukciós kezelések sikeressége csökken.

 

Az FSH mellet az LH-szintnek is szerepe van a petefészek tartalékkapacitásának meghatározásában, annak ellenére, hogy az FSH-szintemelkedés érzékenyebben jelzi a petefészek kimerülését. Így különösen az emelkedő FSH:LH arány meghatározásának van jelentős szerepe a petefészek funkciójának megítélésében.

 

AMH (Anti Müllerian Hormon) meghatározása:

Az anti-müllerian hormon (AMH) a TGF-β fehérjék családjába tartozik. Ez a hormon a petefészekben termelődik, a még érés előtt álló kis tüszők termelik. Ezen hormonszint mérésével lehetőség adódik a petefészek kapacitás meghatározására.  Nőkben a hormonszint jól jelzi a petefészek működését, információt ad a petefészek rezervjéről és stimulálhatóságáról.

 

AMH vizsgálat végzésének indikációi:

 

női infertilitás:

  • petefészek működésének megítélése
  • polycystás ovárium szindróma (PCOS)
  • Premature Ovarian Failure syndroma (POF)
  • petefészek stimulálhatósága
  • petefészek hyperstimulálás (OHSS)
  • IVF előtt
  • menopausa

férfi infertilitás:

  • spermatogenezis megítélése

Emelkedett AMH szint előfordulása:
  • PCOS
  • petefészek granulosa sejtes tumor
  • heretumor (Leydig sejtes)

Csökkent AMH szint előfordulása:
  • korai menopausa, menopausa
  • POF
  • petefészek elégtelenség
  • csökkent spermatogenezis

Az ösztradiol szint meghatározása:

A harmadik ciklusnapon mérhető ösztradiol- és FSH-szintek jól tükrözik a kezelés kimenetelét. Ha a 3. ciklusnapi ösztradiol- és FSH-szint a normál tartományba esik a páciens jobban reagál a stimulációs kezelésre, magasabb terhességi arányt sikerül elérni, és csökken a leállított ciklusok aránya is. A ciklus elején mért magas ösztradiol szint jelzi a petesejtek nem megfelelő fejlődését, mely akkor lép fel, ha a petefészek öregszik vagy az előző ciklusból a petefészekben ciszta maradt vissza. Ez lehet ún. follikuláris ciszta, mely megzavarja a petesejtek fejlődését és a sikeres terápiát.

 

UH-diagnosztika:

A csökkent petefészek tartalékkapacitás azt jelenti, hogy a terápia számára a petefészkekben kevesebb növekedésre, érésre képes tüsző található. Hüvelyi ultrahangvizsgálattal meghatározható a petefészkekben található tüszők száma és a petefészek mérete. Minél több tüszőt tartalmaz a petefészek és minél nagyobb a mérete, annál több petesejt nyerhető a terápia során, és annál jobb az esélye a gyermek iránti vágy teljesítésének.

 

CC-teszt (clomiphen-citrat teszt):

A clomiphencitrat az agy hipotalamusznak nevezett területén az ösztrogén receptorokat blokkolja, melynek következtében a szervezet úgy érzékeli, mintha nem állna elegendő ösztrogén rendelkezésre. Így fokozza az FSH és LH termelését, serkentve a petefészket több ösztrogén termelésére. A CC-teszt során az első lépés a 3. ciklusnapon az FSH és ösztradiol vérszintjének meghatározása. Ezt követi a ciklus 5-től a 10. napjáig clomiphencitrát adagolása, majd a 10. ciklusnapon az ismételt FSH és ösztradiol hormonszintek meghatározása. Abban az esetben, ha a petefészek egészséges, és így megfelelő számú és minőségű növekvő tüszőt tartalmaz, melyek nagy mennyiségben termelnek ösztrogént a szervezet visszaszorítja az FSH termelést és nem reagál a clomiphen citrát FSH termelést fokozó hatására. Ha a petefészek kevés ösztrogént termel, akkor a clomiphen hozzáfér a hipotalamuszhoz és képes fokozni az FSH-termelést. A 10. ciklusnapon mért magas FSH-értékek így csökkent petefészek-kapacitásra, funkcióra utalnak.

 

A meddő párok kb. 10%-nál tapasztalható kóros válasz a clomiphencitrát teszt során. Azon betegek, akik a clomiphencitrát-tesztre jól reagálnak, azaz nem emelkedik meg a 10. napon mért FSH hormonszint érteke magasabb terhességi arányt érnek el, mint azon betegek, akiknek e tesztje kóros értéket mutat.

 

GnRH-agonistan stimulációs teszt:

A GnRH-agonista alkalmazása kezdetben emeli az FSH-, LH- és ösztradiol-szinteket, majd a későbbiekben csökkenti az FSH- és LH-szintek értékeit. A vizsgálat során GnRH-agonista alkalmazását követően a 2. és 3. ciklusnapon megmérjük az ösztradiol szintet. Azon betegeknél, akiknél az így meghatározott ösztrogén szintemelkedés nagyobb magasabb terhességi arány érhető el. A teszt alkalmazása során négyféle választ kaphatunk:

  • Az ösztradiolszint azonnali emelkedése, majd a 4. ciklusnaptól csökkenése (a klinikai terhességi arány e csoportban 46%).
  • Az ösztradiol szint emelkedése késik és csak a 6. napon kezd csökkenni koncentrációja (a klinikai terhességi arány e csoportban 38%).
  • Tartós ösztradiol koncentráció emelkedés (a klinikai terhességi arány e csoportban 16%)
  • A GnRH agonista hatására nincs ösztradiolszint emelkedés. (A klinikai terhességi arány e csoportban 6%).

A petefészek funkciójának vizsgálata e teszt segítségével tehát jól megítélhető, és a terápia sikeressége előre jelezhető.

 

Mivel a petefészek-kapacitás időben változékony lehet, azokat az eredményeket, melyek a petefészek működésének csökkent voltát mutatják, további ciklusok során ellenőrizni kell. Gyulladás, fertőzés vagy autoimmun betegségek okozhatják a rossz eredményt, melyek megfelelő terápia segítségével kezelhetőek.

 

Ha az eredmények csökkent petefészek-tartalékkapacitásra utalnak előfordulhat, hogy a meddő beteg számára a petesejt-adományozás jelenti az egyetlen megoldást.


ivarsejtbankbanner