Genetikai kivizsgálás

Férfi meddőség genetikai okai és kivizsgálása

A házaspárok 10-15%-a akarata ellenére gyermektelen. A terméketlenség vagy más néven infertilitás oka 35-40%-ban csak a férfiban rejlik. A becslések szerint a meddő férfiak 15%-ánál valamilyen genetikai rendellenesség áll a nemzőképtelenség hátterében. A genetikai rendellenesség következtében csökkent spermiumszámot (oligozoospermia, ilyenkor az ondóban lévő spermiumok száma 5 millió/ml alatti) vagy a spermiumok hiányát (azoospermia) figyelhetjük meg a spermavizsgálat során. Bár a férfi meddőséget okozó komplex genetikai okok jó része még ma is ismeretlen, az ismert genetikai okok vizsgálatára számos lehetőség van.

A gondos andrológiai szakorvosi  kivizsgálás után, abnormális spermakép esetében a genetikai kivizsgálás javasolt. Genetikai tanácsadás különösen ajánlott a mesterséges megtermékenyítés (ún. asszisztált reprodukció) különböző módjainak alkalmazása előtt, egyrészt az infertilitás hátterének tisztázása, másrészt az esetleges genetikai rendellenesség fiú utódokba történő átörökítés kockázatának meghatározása céljából.

A kóros spermakép esetén a genetikai kivizsgálás során citogenetikai és molekuláris genetikai vizsgálatokra van lehetőség.

A citogenetikai vizsgálat kromoszómavizsgálatot jelent vérvétel útján nyert perifériás vérből. A vizsgálat során a kromoszómák mikroszkóppal látható számbeli és strukturális hibáinak felderítése történik.

Sejtjeink genetikai információtartalmát hordozó DNS molekulák általában kromoszómának nevezett képletekbe van csomagolva, melyek alapállapotban mikroszkópos technikákkal nem láthatóak.  A sejtosztódás során kromoszómák kompaktabb szerkezetet vesznek fel. Speciális előkészítési lépések után ebben az állapotban figyelhetők csak meg egyenként fénymikroszóppal. 

A meddő férfiakban az átlagosnál jóval gyakrabban mutathatók ki kromoszóma rendellenességek.  A férfi meddőség mintegy 5%-a kromoszómális okokra vezethető vissza.

Ezek kétharmad részét a nemi kromoszómák (X és Y) rendellenessége teszi ki, melyek közül a leggyakoribb a Klinefelter-szindróma (47, XXY), mely átlagosan 500-1000 férfiszületés közül egy fiút érint.  A szindróma tipikus tünetei a másodlagos női nemi jegyek fejlettsége, például a mell megnagyobbodása, széles medence és nőies fanszőrzet. Emellett a herék kicsik maradnak, a hím nemi hormonok (androgének) csak csökkentett mértékben termelődnek. A betegek testi sejtjeiben a normális egy X és egy Y nemi kromoszóma helyett két X és egy Y kromoszóma található (47, XXY), ami fejlődési zavarokat idéz elő a herékben és (az ennek megfelelő hormonhiány következtében) a férfi nemi bélyegek rendellenes fejlődéséhez vezet. Mivel azonban a Klinefelter-szindrómás férfiak külső tünetei rendkívül változatosak, sok esetben megjelenésük teljesen normális, a szindróma pontos diagnózisa csak genetikai kromoszómavizsgálat útján lehetséges.
A Klinefelter-szindróma az esetek túlnyomó többségében férfi meddőséget okoz. A közvetlenül a herékből történő spermiumnyerés (ún. TESE), illetve a közvetlenül a petesejtbe történő spermiuminjekció (ún. ICSI) eljárások hozzáférhetősége óta a Klinefelter-szindrómás betegek utódnemzése ma már lehetséges. Az ilyen szülők terhessége esetén javasoljuk a prenatalis magzati diagnózist.
Az esetek egy részében a testi kromoszómákat érintő kromoszómaátrendeződés áll az infertilitás hátterében. Egy kromoszómaszakasz áthelyeződését egy másik kromoszómára, transzlokációnak nevezzük.  Ha az átrendeződés nem jár DNS-vesztéssel, akkor kiegyensúlyozott transzlokációról beszélünk. A kiegyensúlyozott transzlokáció az ivarsejtek képződése esetén okoz zavart. A hiányos kromoszómákat tartalmazó spermiumok kromoszómahibás magzat, multiplex fejlődési rendellenesség és mentális retardáció kialakulásához vezetnek. Kiegyensúlyozott transzlokáció hordozás esetén preemrionális vagy prenatalis magzati diagnosztikát javaslunk.
A molekuláris genetikai vizsgálatok során a vérvétel útján nyert mintából DNS-izolálás történik és ennek a vizsgálatára kerül sor molekuláris módszerekkel.
A vizsgálat irányulhat az Y-kromoszómára. Az Y-kromoszóma mikrodeléciójának vizsgálata indokolt, ha a spermavizsgálat során a spermiumok súlyosan csökkent számát vagy teljesen hiányát észleljük. Ilyenkor az ok az Y kromoszómának a spermiumok képződéséért, éréséért, mozgásáért felelős géneket tartalmazó szakaszán, az úgynevezett AZF (AZFa, AZFb, AZFc ) régióban bekövetkezett DNS szerkezeti károsodása. Az AZF rövidítés az azoospermia faktorból adódik. A DNS károsodás ilyen típusát úgynevezett mikrodeléciós hibáknak nevezzük, melyet molekuláris genetikai technikával lehet vizsgálni. Az AZFa és b régiók deléciója esetén spermiumok a hereszövetben sem mutathatók ki, tehát további vizsgálatoknak és kezelésnek nincs értelme, mert ebben az esetben a ma ismert asszisztált reprodukciós technikák nem járnak eredménnyel. Az AZFc régiót érintő mutáció esetén van esély a reprodukciós eljárás sikerére, de tudni kell, hogy a fiúgyermek biztosan örökli az infertilitást okozó génhibát.
A csökkent nemzőképesség hátterében autoszómális (testi kromoszómákat érintő) génmutáció is  állhat. A 7. kromoszómán található CFTR-gén mutációja okozza a cisztás fibrosis vagy mucoviscidosis nevű krónikusés progresszív betegséget. A génhiba miatt a külső elválasztású mirigyek sűrű, tapadós váladékot termelnek, mely elzáródást és következményes szervkárosodást okoz számos szervben (tüdő, máj, hasnyálmirigy, szaporító szervrendszer). A szaporító szervrendszerhez tartozó ondóvezetékek korai elzáródása vagy hiánya (congenitalis bilateralis vas defferens hiány) azoospermiát okoz. Ezekben az esetekben  a CFTR-gén vizsgálata történik molekuláris genetikai módszerrel. Magyarországon a leggyakoribb mutáció: delta-F508 mutáció mintegy 60%. Ezen kívül az R117H, a 218delA, és a 1148T mutációk fordulnak elő a leggyakrabban.
Az életkor előrehaladtával az ivarsejtek genetikai állománya károsodik, feltehetően környezeti ártalom (ionizáló sugárzás) hatására. Ha kóros kromoszómaállományú spermiumok vesznek részt a megtermékenyítésben, az eredmény kromoszómahibás embrió lesz. Ez a terhesség megszakadásához (vetélés), kromoszómahibás gyermek születéséhez vezet, multiplex fejlődési rendellenességek kialakulását vagy a szellemi fejlődés elmaradását okozhatja. A nemzetközi ajánlások szerint súlyos férfi meddőség esetén, az asszisztált reprodukciós eljárás során javasolt a megtermékenyített petesejt visszaültetés előtti genetikai vizsgálata, a preembrionális genetikai vizsgálat.


ivarsejtbankbanner