PCO

PCO-SZINDRÓMA (POLICISZTÁS OVÁRIUM SZINDRÓMA)

A policisztás ovárium (policisztás petefészek) szindróma rendkívül gyakori endokrin (hormonrendszeri) betegség, melyben a világon mintegy 5–10 millió nő érintett. A női eredetű meddőséget okozó tényezők majdnem felét a policisztás ovárium szindróma alkotja. Napjainkban a széles körű terápiás lehetőségek mellett, melyek magukba foglalják a diétás, gyógyszeres és sebészi beavatkozásokat, valamint az asszisztált reprodukció által kínált lehetőségeket, számos policisztás ovárium szindrómában szenvedő beteg gyermek iránti vágya teljesíthető.

A szindrómára jellemző az ovuláció hiánya, rendellenes vagy hiányzó menstruáció, az androgénszint emelkedése (a vérben nő az androszténdion- és tesztoszteronszint), meddőség, elhízás, férfias jellegű szőrzet és kopaszodás megjelenése, pattanások. Hüvelyi ultrahangvizsgálattal megnagyobbodott petefészkek láthatóak, bennük számos kis tüszővel (6–10 mm) a petefészkek széli részén.

A betegség kialakulásának mechanizmusában az ún. inzulin rezisztenciának tulajdonítanak központi szerepet. Ez azt jelent, hogy az inzulin nem képes hatását a célszervekre megfelelő módon kifejteni, mert az inzulinra választ adó biológiai struktúrák érzéketlenné váltak az inzulin iránt. Ennek hatására a szervezet az inzulin termelésének fokozásával védekezik. Az emelkedett inzulinszint vezet a betegség tüneteinek kialakulásához. Hatására fokozódik a petefészek androgénhormon termelése, mely az agyalapi mirigyre hatva az LH-szint emelkedéséhez vezet. E folyamatok következménye a vérzési rendellenesség, az ovuláció hiánya és a meddőség. Az inzulin termelődésnek fokozódása egyéb belgyógyászati problémák kialakulásához is vezethet, így pl. emelkedik a magas vérnyomás, a szív-érrendzseri betegségek kialakulásának kockázata, valamint a II-es típusú cukorbetegség gyakorisága. A betegség kialakulásában genetikai faktoroknak is szerepet tulajdonítanak, így az érintet beteg családjában gyakrabban fordul elő vérzési és ovulációs rendellenesség, meddőség, policisztás ováriumszindróma.

A diagnózisalkotás első lépése az egyéb emelkedett androgénszinttel járó állapotok (pajzsmirigy és mellékvesekéreg-működés, valamint a prolaktintermelés zavarai) kizárása. Ehhez szükség lehet kiegészítő hormonális vizsgálatokra. A szubjektív tünetek (a menstruációs ciklus rendellenességei, vérzészavar, férfias jellegű szőrzetnövekedés és kopaszodás, elhízás, pattanások), az emelkedett androgén hormonszintek (androszténdion, DHEAS, tesztoszteron), valamint számos esetben az inzulin és vércukor szint emelkedése jellemzőek a betegségre. A diagnózisalkotás további fontos részét képezi a hüvelyi ultrahanggal vizsgálható jellegzetes megjelenésű petefészkek (a széli részen sok pici tüsző) jelenléte.

Terápiás lehetőségek:

Diéta

Kifejezetten elhízott betegek esetében a 10%-ot meghaladó fogyás önmagában is a betegség visszafejlődéséhez és a menstruációs ciklus rendeződéséhez vezet.

Amennyiben a beteg nem kíván terhességet  

Ha a beteg csupán a szindróma tüneteit kívánja megszüntetni, de terhességet nem szeretne 6 hónaptól 1 évig terjedő időszakban antiandrogén (cyproteron-acetát) kezelésben részesül. Ha ez a kezelés eredményes volt, orális fogamzásgátló szedésével folytatódik a fenntartó terápia. A tünetek kiújulása esetén ismét antiandrogén kezelésben részesül a beteg.

Amennyiben a beteg meddő és terhességet kíván

Ovuláció indukciós kezeléshez folyamodunk. A következő lehetőségek állnak rendelkezésre:

  • Clomiphencitrat kezelés;
  • Clomiphencitratra nem reagáló esetekben rendszeres ultrahang és hormonellenőrzés mellett clomiphencitrat+hMG vagy FSH+szükség esetén hCG kombinált terápia;
  • Kezelés GnRH analóggal (ún. hosszú GnRH analóg protokoll alkalmazása).

Sebészi terápia: Petefészek-drilling technika

A petefészek-drilling laparoszkópos műtéti technika segítségével történik. Ennek során specialis lézerrel vagy elektromos úton működő eszköz segítségével a petefészkek felszínén található apró kis ciszták kiszúrásra kerülnek. A petefészkeken így kb. 5-10 apró "lyukasztás" készül. A betegek több, mint 80%-nál hoz jelentős javulást e terápia. A beavatkozást követően már napokon belül drámaian csökken a vérben az androgén hormonok szintje. Számos tanulmány támasztja alá, hogy e beavatkozást követően az ovuláció indukciós kezelések sikeressége is fokozódik.

Új terápiás lehetőségek: metformin

A szindróma kialakulásában központi szerepet játszik az inzulinszint emelkedése, így azon gyógyszerek, melyek e folyamatot gátolni képesek sikerrel alkalmazhatóak a terápiában. Ilyen gyógyszer a metformin, amely ún. inzulin érzékenyítő, azaz segít visszaállítani a szervezet reakcióképességét az inzulinra, mely végső soron az inzulinszint csökkenéséhez vezet.

Bővebben...

Környezeti ártalmak

Életünk során –legyen szó otthoni környezetünkről, munkahelyünkről, vagy egyszerűen a településről, ahol élünk és közlekedünk – számos tényező befolyásolhatja egészségi állapotunkat. Sokszor még a számunkra legtermészetesebb tevékenységek, szokások, használati tárgyak is okozhatnak egészségkárosodást, és vezethetnek közvetve gyermekeink egészségének romlásához, noha arra talán nem is gondolnánk.

Prekoncepcionális állapotfelmérésünk során kérdéseket teszünk fel a táplálkozási szokásokon és az élvezeti szerek használatán túl pácienseink mindennapi életére vonatkozóan is (munkakör, szabadidős tevékenységek, lakókörnyezet, használati tárgyak, stb.), így képet kaphatunk arról, milyen egészségkárosító hatások érik a pácienst. Életmód-tanácsadás során megismertetjük a pácienssel, melyek azok a körülmények, amiket módjában állhat elkerülni, vagy változtatni rajta, ezáltal hozzájárulhat saját és családja jobb egészségi állapotának kialakításához és megőrzéséhez.

Természetesen a civilizált társadalom számos vívmánya mindennapjaink elengedhetetlen részévé vált- mindenről lemondanunk lehetetlen és szükségtelen. Egy-két apró változtatással azonban komoly sikereket érhetünk el mindennapi vitalitásunk megteremtésében.

Bővebben...

Genetikai háttér

Számos tényező van életünkben (táplálkozási szokásaink, életmódunk, mindennapi környezetünk), amelyen könnyen módosíthatunk, ha szükségét érezzük. Ezzel ellentétben genetikai örökségünkön, külső és belső tulajdonságainkon nem áll módunkban változtatni.

Miután genetikai sajátságainkat továbbörökítjük utódainknak, fontos tisztában lennünk azzal, van-e a családban valamilyen olyan betegség/állapot, amely nemzedékről nemzedékre továbböröklődik, van-e a közvetlen rokonságban (esetleg magunkban vagy párunkban) olyan génváltozat, amelyet gyermekünknek továbbadva az az ő életére is hatással lehet.

A gyermektervezés időszakában a pár mindkét tagjának érdemes végiggondolnia, hogy családjukban milyen betegségek fordulnak elő, és ha szükségét érzik, felkeresni egy szakembert, aki genetikai tanácsadás keretein belül értékeli a lehetséges öröklődő jelenséget, és segít megbecsülni, hogy a gyermek milyen valószínűséggel örökli majd a kérdéses tulajdonságot.

Indokolt esetben még a fogamzás előtt kiderülhet, hogyha donor spermiumra vagy petesejtre van szükség ahhoz, hogy a gyermek egészséges legyen, illetve a szakember javasolhatja a magzat genetikai vizsgálatát - esetleg preimplantációs genetikai vizsgálatát is.

Prekoncepcionális kérdőívünkben segítséget nyújtunk a családban esetlegesen előforduló, öröklődő betegségek végiggondolásához. Ha a felsorolt betegségek közül bármelyik előfordul a családban, kérjük azt is, hogy a páciens jelölje meg, ki az érintett (milyen rokonsági fokban áll vele). A kapott válaszok alapján értékeljük, szükség van-e genetikai konzultációra, és ha igen, a párnak lehetősége van képzett klinikai genetikus szakorvosunk segítségét igénybe venni.

A fogamzás előtti gondozás orvosi tartalma: genetika és genomika:

A fogamzás előtti gondozásban rendelkezésre álló legjobb genetikai „teszt” vélhetően egy olyan teljes háromgenerációs családi kórtörténet felállítása, amely magában foglalja mindkét ág etnikai információját is. Ezen kívül a családban előforduló szülészeti rendellenességek és egyéb betegségek, valamint a szülők életkora a szülés várható idején további olyan létfontosságú elemek, amelyekre a fogamzás előtti gondozásnál a rendelés során ki kell térni. A családi történet és egyéb kórtörténeti adatok ismerete olcsó és kíméletes módot ad arra, hogy kiértékelhessük a terhességet esetlegesen befolyásoló rendellenességeket. A fogamzást megelőzően a párok rendelkezésére álló lehetőségek a következők: örökbefogadás, béranyaság, spermadonor használata, mesterséges megtermékenyítés beültetés előtti genetikai vizsgálattal a genetikailag ép embriók kiszűrésére, illetve terhességmegelőzés. Az elkövetkező technológiai fejlesztésekkel a jövőben minden bizonnyal tovább szélesedik majd a szóba jöhető eljárások köre.

A fogamzás előtti gondozás során minden gyermekvállalást fontolgató nő egészségügyi és családi hátterét fel kell tárni. Az egészségügyi szolgáltatóknak ki kell kérdezniük a pácienseket a terhességet veszélyeztető tényezőkről, úgymint anyai életkor, az anya és az apa egészségi állapota, szülészeti és családi kórtörténet. Ideális esetben a gondozást végző előtt ki kell rajzolódnia egy teljes, három generációt átfogó kórtörténetnek mind az apai, mind az anyai ágon, hogy az ismert genetikai rendellenességek, a veleszületett rendellenességek, az esetleges fejlődési visszamaradás vagy értelmi fogyatékosság felismerhető, valamint az etnikai hovatartozás beazonosítható legyen. Ha a kiterjedt kórtörténet és háttér feltárása után feltételezhető a genetikai betegség, személyre szabott tanácsadásra van szükség, amibe beletartozhat a genetikai tanácsadóhoz vagy genetikus szakorvoshoz való továbbirányítás is.

Egyéni családi kórtörténeten alapuló genetikai kockázati tényezőket mutató párok:

Ha a pár legalább egyik tagjának családi kórtörténetében előfordul fejlődési visszamaradás, veleszületett rendellenesség vagy bármilyen más ismert vagy feltételezhető genetikai probléma, a párt szakrendelőbe kell továbbutalni, hogy megkapják a megfelelő tanácsadást, illetve lehetőség szerint teszteknek tudják alávetni őket.

  • Talasszémia
  • Kromoszóma-rendellenességek (pl. 21-es triszómia)
  • Véralvadási rendellenességek
  • Siketség
  • Fejlődési visszamaradás/értelmi fogyatékosság (pl. fragilis [törékeny] X szindróma)
  • Korai csecsemőhalál
  • Szívelégtelenségek
  • Más ismert genetikai rendellenességek (pl. fenilketonuria, Marfan-szindróma)
  • Velőcső-rendellenességek
  • Ajak- és szájpadhasadék (farkastorok-nyúlajak)
  • Ismétlődő vetélés
  • Sarlósejtes vérszegénység vagy sarlósejtes jelleg
  • Hirtelen csecsemőhalál
  • Trombofília

Korábbi terhességek kórtörténetén alapuló genetikai kockázati tényezőket mutató párok:

Az ismétlődő vetélés (ide hagyományosan a kettőnél több spontán abortuszt mutató esetek tartoznak) kórtörténete indikálja mindkét szülő tesztelését genetikai betegségekre, úgymint kromoszóma-rendellenességekre és örökletes trombofíliára. A kromoszóma-rendellenességek tesztelésére elegendő a perifériás vérből vett minta kromoszómavizsgálata (kariotipizálás). Amennyiben a teszt kromoszóma-rendellenességet (mint például kiegyensúlyozott transzlokációt) mutat, az egészségügyi szakembernek mesterséges megtermékenyítést kell javasolnia beültetés előtti genetikai vizsgálattal, az egészséges terhesség esélyeinek növelése érdekében. Ha a pár legalább egyik tagjánál fény derült kromoszóma-rendellenességre, fel kell vetni a mesterséges megtermékenyítés lehetőségét beültetés előtti genetikai vizsgálattal.

Ismert genetikai betegségekből adódó kockázati tényezőket mutató páciensek:

Az ismert genetikai betegséggel élő páciensek számára tanácsadást kell biztosítani, melynek során információt kapnak betegségük kezelésének lehetőségeiről, valamint arról, betegségük mennyiben érintheti utódjaikat. A genetikai betegséggel élőknek tudatában kell lenniük, hogy betegségük nemcsak saját, hanem magzatuk egészségét is befolyásolhatja. Például a sarlósejtes vérszegénységben szenvedő nők esetében magasabb a korai vajúdás és korai magzatburok-repedés kockázata; a Marfan-szindrómás nők esetében pedig megnő a terhesség alatti aortarepedés kockázata.

Bizonyos genetikai rendellenességeknél sajátos előírásokat kell betartani a fogamzás előtti időszakban. A sarlósejtes vérszegénységben szenvedő nőknek például több folátra van szükségük; a fenilketonúriás nőknek már a fogamzás előtt át kell állniuk fenilalaninban szegény étrendre. Vélelmezett genetikai betegségek esetén a fogamzást megelőzően további diagnosztikai eljárások válhatnak szükségessé. Az ismert vagy diagnosztizált genetikai rendellenességek optimális kezelése szükséges fogamzás előtt és után.

Bővebben...

Szexuális úton terjedő betegségek (STD)

Szexuális úton terjedő betegségek (STD = sexually transmitted diseases)

A nemi érintkezés során terjedő kórokozók a pár mindkét tagjára és magzatukra nézve is veszélyt jelentenek. Ha olyan szerencsés helyzet alakul ki, hogy korábban nem okoznak komolyabb problémát (pl. korai vetélést), a magzat is fertőződhet az anyaméhben, ill. a szülés során.

Éppen ezért mindenképpen fontos, hogy a fogamzóképes korban lévő nők és férfiak időről időre vegyenek részt STD-szűrésen. Klinikánkon a szűrés a kivizsgálási protokoll része, de minden felnőtt férfi és nő számára ajánljuk, hiszen megfelelő diagnózissal és kezeléssel még időben – a gyermek megfoganása előtt – orvosolható a probléma.

A szűrést az alábbi kórokozókra célszerű elvégezni:

  • Baktérium-és gombatenyésztés: a hüvelykenet ill. a sperma szűrése az esetleges kórokozók jelenlétére igen fontos, különösen azokban az esetekben, ha a pár valamelyik vagy mindkét tagja gyakran érintett húgy-ivarúti fertőzésekben, gyulladásokban, illetve ha a nőnek volt már koraszülése (37. terhességi hét előtt született csecsemő).
  • Chlamydia
  • Neisseria gonorrhoeae
  • Mycoplasma/Ureaplasma
  • Toxoplasmosis (különösen, ha valaki macskát tart, nyers húst fogyaszt, kertészkedik, stb.)
  • Cytomegalovirus
  • Hepatitis B
  • Hepatitis C (különösen tetoválást vagy testékszert viselőknél)
  • HIV
  • Syphillis
  • Citológia, rákszűrés (évente javasolt minden fogamzóképes korú nő számára!)
Bővebben...

Dohányzás

 A dohányzás nyomán fellépő kockázatok és betegségek:

A terhesség alatti dohányzás káros lehet nemcsak a magzatra, hanem az anyára is. Az 1990 és 2002 között kiállított születési anyakönyvi kivonatokon alapuló országos adatok szerint a terhesség alatti dohányzás csökkent az 1990-es évhez képest: a szülés előtti dohányzási mutatók az 1990. évben jelentett 18,4%-ról 2002-re lecsökkentek 11,4%-ra. A terhességtől függetlenül a dohányzó nőknél magasabb egy sor rákbetegség (mint például a tüdőrák, a méhnyakrák, a hasnyálmirigyrák, a húgyhólyagrák és a veserák), a szív- és érrendszeri betegségek, valamint a tüdőbetegségek kockázata.

Az anya dohányzásának kitett magzatot ért káros hatások közé tartozik a méhen belüli visszamaradott fejlődés, a koraszülés, a kis születési súly és a hirtelen csecsemőhalál (SIDS, sudden infant death syndrome). Az anyát ért terhességi komplikációk közé sorolható az idő előtti magzatburok-repedés, méhlepénytapadási rendellenesség és a méhlepény idő előtti leválása, illetve a bizonyítékok arra is utalnak, hogy összefüggés áll fenn a dohányzás és a méhen kívüli terhesség, valamint a spontán vetélés között. Becslések szerint a csecsemőhalálok 5%-át, illetve az átlagos (nem iker) terhességeknél az alacsony születési súlyproblémák 10%-át meg lehetne előzni a terhesség alatti dohányzás beszüntetésével. Minden fogamzóképes korú nőt szűrni kell dohányzás szempontjából. A dohányzó nők alapellátásába rövid felvilágosító alkalmakat kell beiktatni, ahol felvilágosítást kapnak a terhességet megelőző, a terhesség alatti, illetve az azt követő dohányzás beszüntetésének jótékony hatásairól, a lehetséges gyógyszerezésről, valamint az intenzívebb terhesgondozás lehetőségeiről.

Bővebben...

Táplálkozás

A termékenység és a táplálkozás kapcsolata:

Elsőre talán furcsának tűnhet, ugyan, mi köze van a táplálkozásnak a termékenységhez? Hiszen ez pusztán hormonális szinten dől el vagy mégsem? Valójában a természet maga alkotta olyannak az emberi testet, hogy egyfajta önszabályozó rendszer legyen. Lényegében azt is mondhatnánk, hogy akkor tud megfoganni a nő, ha testileg (és persze lelkileg is) abban a tökéletes vagy majdnem tökéletes állapotban van, ami egy gyermek kihordásához és megszüléséhez szükséges. Mivel ilyenkor már nemcsak a saját egészségéről, túléléséről kell gondoskodnia, fontos, hogy bizonyos tartalékokkal rendelkezzen, értsük ez alatt akár a megfelelő mennyiségű tápanyagok rendszeres bevitelét, akár azt, hogy nem küzd felesleges kilókkal vagy éppen nem áll az anorexia határán. Megfigyelhetjük, akár környezetünkben is, hogy a szélsőséges életvitellel, testi adottságokkal bíró hölgyek kevésbé könnyen vagy talán egyáltalán nem fogannak meg. A kulcsszó ez esetben is az arany középút. Sem az nem kedvez a termékenységhez, ha egy nő túl sovány, sem az, ha túlsúlyos, elhízott, vagyis a kettő közötti, normál állapot elérése lenne a cél.

Nemcsak maga a testtömeg, de a testzsírszázalék is befolyásolhatja a termékenységet. Ez pedig, alkati és egyéb tényezők mellett a táplálkozástól is függ.

A mértékletesség a legjobb út ezen a téren is, hiszen a legtöbb tápanyagból egyaránt negatívan hathat a termékenységre a túl sok vagy a túl kevés is. A túlzottan zsírdús étkezés túlsúlyhoz, elhízáshoz vezethet, amely negatívan hat a termékenységre, mivel ekkor már különféle endokrinológiai problémák, krónikus betegségek is felléphetnek, amelyek kedvezőtlen hormonális állapothoz vezetnek. A túlzásba vitt zsírszegény étrend esetén pedig a szervezet nem jut hozzá a nemi hormonok felépítéséhez szükséges zsírokhoz, ez akár a menstruáció elmaradását is okozhatja. A szénhidrátokat tekintve a következő a helyzet: a túl sok finomított cukor, finomliszt és az ezekkel készült ételek, italok fogyasztása a szénhidrát-anyagcserében okozhat gondot, és a túlsúly révén akár egy cukorbetegséghez közeli állapotot is előidézhet, miközben a túl kevés szénhidrát akár nem kívánt fogyáshoz is vezethet. A szigorúan vegetáriánus módon étkező nőknél, különösen azoknál, akik semmilyen állati terméket nem fogyasztanak, fennáll a fehérjehiányos táplálkozás veszélye, amely meddőséget okozhat. Miközben a túlzott fehérjefelvétel pedig többnyire túlzott zsírfelvétellel is társul, emiatt nem kedvező.

Az energiát adó tápanyagok mellett nem szabad elfeledkezni az energiát nem szolgáltató vitaminokról, ásványi anyagokról sem. Ezek megfelelő aránya és mennyisége mind a nő, mind a leendő magzat egészségét befolyásolja, ezért is fontos a vegyes, kiegyensúlyozott étrend, amely esetén a hiányállapotok esélye minimálisra szorítható.

A családtervezés időszakában, mivel a sikeres fogamzásról csak közel egy hónap elteltével értesül a leendő édesanya, már érdemes úgy étkeznie, mintha már gyermeket várna. Ezért – többek között - a magzatvédő vitaminnak is nevezett folsav fogyasztására kell fokozottan figyelnie. Ha normál táplálkozással nem valószínűsíthető, hogy eleget visz be (például télen, amikor kevesebb a friss, nyers zöldség, gyümölcs), étrend-kiegészítő tabletta formájában is szedheti, természetesen az orvosával egyeztetve. Ugyanezen okból az alkoholfogyasztással is érdemes óvatosan bánni, és inkább absztinensnek vagy nagyon mértékletesnek maradni, hogy ezzel se okozzon semmilyen kárt a magzatban. A kávéfogyasztást is érdemes mérsékelni. Bár az újabb kutatások szerint a mértékletes kávéfogyasztás nem okoz meddőségi problémákat, ettől független napi egy-két, legfeljebb három adagban húzzuk meg a felső határát e koffeintartalmú ital fogyasztásának.

Összességében elmondható, hogy a termékenységet meghatározó számos tényező mellett a táplálkozás szerepe sem elhanyagolható, mivel ez is hozzájárulhat a sikeres fogamzáshoz és egy egészséges gyermek világra jöttéhez.

Bővebben...
Feliratkozás az RSS csatornára

ivarsejtbankbanner