Az endoszkópos műtétek menete

Laparoszkópia menete:

Fontos a műtét megfelelő időzítése, általában a menstruáció utáni napokban, a ciklus első felében szoktuk tervezni a műtétet.

A minimálisan invazív módszer ellenére szükségesek elővizsgálatok a diagnosztikus, vagy operatív céllal tervezett laparoszkópos beavatkozás előtt. Ezek a vizsgálatok egy belgyógyászati szempontból egészséges személynél:

  • labor
  • vércsoport meghatározás, ellenanyag szűrés
  • mellkasi RTG vizsgálat
  • EKG
  • altatóorvosi vizsgálat (leletek birtokában egy általános fizikális vizsgálat)
  • egyéb kiegészítő vizsgálatok a páciens állapotának megfelelően

Laparoszkópos műtéteket általában ún. “egynapos ellátás” keretében el lehet végezni, ami azt jelenti, hogy a műtét napján reggel jelentkezik a beteg éhgyomorra (előző este még lehet vacsorázni, de aznap már inni sem szabad).  Ha az operáló orvos, vagy az altatóorvos korábban speciális előkészítést nem javasolt, akkor különösebb tennivaló nincsen. Fontos az ékszerek és főleg a testékszerek eltávolítása, szájban lévő piercing az altatást, köldök vagy intim piercing a műtétet akadályozhatják és szövődmény forrást jelenthetnek. Műtét megkezdése előtt a húgyhólyagot ki kell üríteni. A műtét kezdete előtt a beteget műtősfiú a műtőasztarlra fekteti a kivitelezni kívánt műtéthez optimális testhelyzetben.  Ezt követően az altatóorvos és asszisztense az alkar vénájába vezetett vékony csövön keresztül altatószereket és izomlazító szereket adnak be, a beteg elalszik, fájdalmat, kellemetlenséget egyáltalán nem érez. A megfelelő lélegeztetés biztosítására ezután tubust vezetnek be a légcsőbe. Ekkor a műtétet végző orvos és asszisztense fertőtlenítik és izolálják a műtéti területet. A műtősnő addigra előkészíti a steril műszereket, melyek az elvégzendő beavatkozáshoz szükségesek. Ez az előkészület laparoszkópos műtét esetén hosszabb folyamat, hiszen a hasüreget gázzal fel kell tölteni, hogy legyen hely a műtét elvégzéséhez, fényforrást kell alkalmazni, hiszen nem nyílt technikáról van szó, ahol közvetlenül műtő lámpa tudná megvilágítani a kérdéses régiót. Ugyanez a magyarázata annak, hogy az operatőr nem látja közvetlenül a szervet, amin a beavatkozást végzi, a képet a hasüregből videokamera továbbítja monitorra. A speciális technika azt jelenti, hogy a műszerek is speciálisak, a hagyományos sebészati eszközök nem alkalmasak laparoszkópia elvézésére. Ezért szükséges a műtő és az eszközök előkészítése jóval azelőtt, hogy a beteg a helységbe megérkezne.

Fontosabb műszerek, eszközök:

  • insufflator készülék (hasüregbe a gáz beáramoltatásáért felelős)
  • fényforrás, fénykábel, videokamera, amelyek az endoszkópos eszközhöz illeszthetők
  • monitor
  • trokár (ezen keresztül visszük a hasüregbe a laparoszkópot és a műtéti eszközöket)
  • szívó-mosó berendezés
  • coaguláló eszközök
  • daraboló eszközök
  • sebészi eszközök

Az előkészületeket követően az operatőr a köldökgyűrű alsó részén 10-15 mm-es metszést ejt, itt vezeti be a trokárt, amin keresztül a hasüreget gázzal feltölti (CO2), vagy történhet a feltöltés úgy is, hogy egy vékony speciális tűt (Veress tű) szúr be először a hasfalon keresztül és a trokárt csak akkor vezeti be, amikor a hasüreget a gáz már feltöltötte. A trokáron keresztül bevihatő a laparoszkóp, amivel a hasűri szerveket meg lehet tekinteni. Ha a műtéthez szükséges 2-3 segédtrokár is bevezethető a “bikini vonal” magasságában a bőrön ejtett kb. 1 cm-es metszéseken keresztül. Ez a művelet már láthatóvá tehető és ellenőrizhető a monitoron.

Ezután a beavatkozás az adott kórkép műtéti technikájának megfelelően folytatódik tovább.

A műtét végén az operáló team gondosan ellenőrzi, hogy nem maradt-e vérzés a preparációnak megfelelő területen, vagy nincs-e sérülés a környező szerveken. Ha ilyen nincsen, akkor az eszközöket eltávolítják, a gázt a hasból kiengedik. A pici bőrmetszéseket 1-1 öltéssel megvarrják.

Az altatóorvos felébreszti a beteget, eltávolítja a tubust a légcsövéből és stabil állapotban a műtősfiú a kórterembe szállítja. Diagnosztikus műtét esetén a beteg akár aznap hazamehet, operatív laparoszkópia után általában egy éjszakás megfigyelés indokolt. 

Bővebben...

IVF Laboratóriumi technikák

Az IVF laborban az alábbi tevékenységeket végezzük:

  • Petesejtkeresés
  • Spermiumok vizsgálata és feldolgozása (AIH, AID)
  • Petesejtek megtermékenyítése (IVF, ICSI, PICSI)
  • Embriók tenyésztése
  • Asszisztált hatching(AHA)
  • Embriótranszfer
  • Fagyasztások (petesejt, preembrió, spermium.

Az alábbi ábra bemutatja, pontosan hogyan épülnek egymásra az egyes munkafázisok. Ha az Önt érdeklő ábra-részletre kattint, bővebben is olvashat az egyes lépésekről.

Laborfolyamatok

Bővebben...

IVF

Amikor egy pár életében hosszú időn keresztül (minimum 1 év) elmarad a kívánt gyermekáldás, ajánlott felkeresni egy meddőségi központot (lombikbébi-klinikát). A nő és a férfi alapos kivizsgálását követően általában megállapítható a meddőség oka, és megtervezhető a pár számára legideálisabb kezelés. Sokszor elegendő egy egyszerű stratégia kidolgozása a probléma leküzdésére, és elkerülhető a lombikbébi programba való belépés, másszor viszont éppen a lombikbébi-kezelés (in vitro fertilizáció) bizonyul a legnagyobb sikerrel kecsegtető megoldásnak. A lombikbébi-program során a nő szervezetét szigorú ellenőrzés mellett hormonokkal stimulálják annak érdekében, hogy ne egy, hanem több petesejt érjen meg az adott ciklusban. A petesejtek leszívását követően a megtermékenyítés az IVF-laboratóriumban történik. A lombikbébinek azonban vajmi kevés köze van a lombikhoz: a méhen kívül megtermékenyített petesejtek, majd embriók (lombikbébik) tenyésztése lapos tenyészedényekben történik. A 3-5 napos tenyésztés során kiválaszthatók a beültetésre leginkább alkalmas embriók, melyeket egy vékony katéter segítségével juttat az orvos az anyaméhbe. Amennyiben több, jó szerkezetű, de beültetésre nem került lombikbébink is maradt, lehetőség van azok fagyasztva tárolására későbbi felhasználás céljából.

Tapasztalatunk a lombikbébi programban

Az orvostudomány sikere, hogy a lombikbébi-kezelés hatékonysága egyre magasabb, és a megszülető „lombikbébik” körében nem, vagy csak alig magasabb a születési rendellenességek aránya, mint a természetes módon fogant gyermekeknél. Hazánkban csaknem 20 éve van jelen a lombikbébi program, és többezer lombikbébi köszönheti életét az egyre kifinomultabb, speciális technikáknak. A lombikbébi-tudomány fejlődése egyre gyorsabb ütemben halad, és egyre nagyobb igény is mutatkozik a lombikbébi-kezelések iránt. A hazánkban egyelőre csak a Versys Clinicsben érhető el a micro array CGH technológiával végzett embrióbeültetés előtti genetikai vizsgálat, melynek segítségével további lehetőségeket nyitnak a lombikbébi-programokban, hozzájárulva ahhoz, hogy minél több egészséges gyermek és család születhessen a lombikbébi-kezelések segítségével.

Bővebben...

In vitro fertilizáció (IVF)

Számos meddő beteg problémáját az eddig felsorolt elsővonalbeli terápiás lehetőségek (ovuláció indukció, intrauterin inszemináció) nem tudják megoldani. Az ő esetükben az ún. vitro fertilizációs technikák alkalmazása jelenthet segítséget.

Az IVF során stimuláció segítségével nem egy, hanem több tüsző érését serkentjük a petefészekben. A tüszőkben fejlődő petesejteket ezután leszívjuk, és laboratóriumi körülmények között termékenyítjük meg a pár férfi tagjának (szükség esetén donornak) a hímivarsejtjeivel. Az embriók közül néhány napos laboratóriumi tenyésztés során a legéletképesebbnek tűnő 1-2, legfeljebb 3 embriót ültetjük vissza az anya méhébe.

Stimuláció

A petefészkek kontrollált stimulációja segítségével egyetlen ciklusban nem egy, hanem több tüsző válik éretté és megtermékenyítésre alkalmassá.

A petefészek stimuláció során leggyakrabban az alábbi gyógyszerek kerülnek alkalmazásra:

Clomiphen-citrát (CC): Szájon át, tabletta formájában kerül alkalmazásra. Hatását az agy hipotalamusznak nevezett területén fejti ki, ahol az ösztrogén kötődését gátolja. A szervezet ezáltal úgy érzékeli, mintha a kelleténél kevesebb ösztrogén lenne jelen, így fokozza az FSH és LH termelését az agyalapi mirigyben, ami több tüsző növekedését, érését eredményezi, melynek következtében az ösztrogén termelés is fokozódik.

Gonadotropinok (rFSH, rLH, HMG): Injekciós formában kerülnek alkalmazásra. Hatásukat közvetlenül a petefészken fejtik ki. Hatásukra egyetlen ciklusban lehetővé válik a petefészkekben több tüsző megérése is.

GnRH-analógok: A GnRH-t (gonadotropin-releasing hormon) természetes körülmények között az agy hipotalamusznak nevezett területén található idegsejtek termelik és szerepe az agyalapi mirigy FSH- és LH-hormontermelésének serkentésében áll. A terápiás célra előállított GnRH-analógoknak két csoportját különítjük el, a GnRH-agonistákat és a GnRh-antagonistákat. A GnRH-agonisták hatása kezdetben szintén az FSH és LH termelés fokozása, míg egy idő után e hatás épp az ellenkezőjére fordul és az FSH- és LH-szintek csökkennek. A GnRH-antagonisták hatására rögtön csökken az FSH- és LH-termelés. Mindkét GnRH-analóg típus kombinált terápiás protokollok részét képezi.

GnRH antagonisták

HCG, rHCG (human chorion gonadotropin): Élettani körülmények között a méhlepény termeli. Terápiás alkalmazását az teszi lehetővé, hogy szerkezetileg nagyon hasonlít az LH-molekulára, melynek fontos szerepe van az ovulációban. Az ovuláció kiváltására így a rHCG is alkalmas.

A terápia mellékhatásaként felléphet allergiás reakció, valamint a petefészek hiperstimulációs szindrómája.

Előfordulhat, hogy a petefészek nem reagál megfelelően a stimulációra, vagy a ciklus leállításra kerül. A kezelési ciklus leállítására két esetben kerül sor. Az egyik esetben a leállítás oka a nem megfelelő tüszőnövekedés, a másik esetben pedig a petefészek túlstimulálódása és túl sok tüsző képződése az ok. Ezen esetekben nem kerül sor sem a hCG alkalmazására az ovuláció kiváltásához, sem pedig a petesejtek leszívására.

Az alkalmazott terápia hatását a kezelés során szorosan ellenőrizzük. Így szükség szerint módosítható a terápia, valamint megelőzhető a hiperstimulációs szindróma kialakulása. Vizsgáljuk az ösztradiol szintet és ultrahanggal követjük nyomon a tüszők fejlődését. A petesejtek cisztához hasonló, kis folyadékkal telt tüszőben fejlődnek. Ezek a tüszők jól láthatóak a hüvelyi ultrahangvizsgálat során. A tüszők fejlődését e módszerrel egészen a petesejtek leszívásáig nyomon követjük.

A petesejtek leszívása (Oocyte pick up – OPU)

A petesejtnyerés az ultrahanggal vezérelt tüszőpunkció során történik, amelyben a hüvelybe vezetett ultrahangfejre erősített speciális punkciós feltét segítségével a hüvelyboltozaton keresztül a tüszőkben levő folyadék leszívásra kerül. A tüszőfolyadékban a petesejteket sztereomikroszkóp segítségével az embriológus megkeresi, a kinyert petesejteket laboratóriumi körülmények között mesterséges tápoldatba, illetve szövettenyésztő edénybe helyezi mely az ivarsejtek és embriók számára az optimális körülményeket biztosítja a CO2 termosztátban, megfelelő hőmérsékleten és gázkörnyezetben. Az összegyűjtött petesejteket már ekkor megvizsgálja, csoportosítja érettsége és minősége szerint, a legjobb eredmények érdekében.

Az eljárás kb. 15–25 percet vesz igénybe és a beteg pár órával a punkció után hazatérhet. A petesejtek leszívása során a következő kockázati tényezőkkel kell számolni:

  • Az általános érzéstelenítésből adódó szövődmények;
  • Ritkán kialakulhat vérzés, fertőzés, méh, hólyag és bélsérülés, hasüregi összenövések. Ezen esetekben a has megnyitása szükségessé válhat a szövődmény elhárítására.

Az embriótranszfert követően a nő progeszteron terápiában részesül. A progeszteron alkalmazható szájon át tabletta, vagy pedig hüvelyi és végbélbe helyezhető kúp formájában. Alkalmazása a beágyazódásra váró embrió számára a méhnyálkahártyában optimálisabb körülményeket teremt, így nagyobb az esélye a sikeres beágyazódásnak és a terhesség kialakulásának. A progeszteron pótlás mellékhatásai:

  • Hüvelyszárazság;
  • Hasi puffadás;
  • Depresszió, hangulatváltozás;
  • Ha nem jön létre a kívánt terhesség a menzesz késése.

Az embriótranszfer (ET)

Az eljárás teljesen fájdalmatlan, nem igényel általános érzéstelenítést. Az embriókat egy vékony katéter segítségével juttatjuk a méhüreg felső harmadába. Előfordulhat, hogy az embriók nem a megfelelő helyre, így a nyakcsatornába vagy a petevezetékekbe kerülnek, ami nem teszi lehetővé a megfelelő beágyazódást, vagy pedig méhen kívüli terhesség kialakulásához vezet. Az embriók felhelyezését követően hüvelyi ultrahangvizsgálattal győződhetünk meg a felhelyezés pontos helyéről. A katétert az embriológus a transzfert követően ismét átvizsgálja, hogy nem maradt-e valamelyik embrió a katéter vékony csövében.

A transzfert követően pár órás pihenés után a pár hazatérhet. A terhesség bekövetkeztének ellenőrzésére 14 nap múlva kerül sor.

Az embriótranszfer során maximum három, bizonyos esetekben négy embrió juttatható a méhüregbe. Minél több embrió kerül felhelyezésre, annál nagyobb az esélye a terhesség bekövetkezésének, ugyanakkor növekszik az ikerterhesség kialakulásának esélye is. Ikerterhesség esetében gyakrabban léphetnek fel szövődmények a terhesség során, így pl. gyakoribb a terhességi cukorbetegség kialakulása, a terhességi toxémia létrejötte stb. Így minden pár esetében egyedileg, az embriológus véleményével és a megtermékenyült petesejtek számával, valamint az embriók minőségével összehangolva dől el a méhüregbe felhelyezésre kerülő embriók száma.

Az in vitro fertilizáció sikerességét befolyásoló tényezők

Sajnos az in vitro fertilizáció során nem garantálható minden esetben a kívánt terhesség létrejötte. Számos, nagy részben még ismeretlen tényező befolyásolja az eljárás sikerességét, kimenetelét. A sikertelenség ismert okai a következők lehetnek:

A petesejtnyerés nehézségei:

  • A tüszők nem fejlődnek megfelelően a stimuláció hatására,
  • Az ovuláció hamarabb bekövetkezik, mint a petesejtek leszívása,
  • A leszívás során nem nyerünk petesejteket,
  • A leszívott petesejtek nem megfelelő minőségűek;
  • Az ondó nem alkalmas a megtermékenyítésre;
  • A petesejt és a spermium találkozásakor nem jön létre a megtermékenyítés, annak ellenére, hogy mindkét ivarsejt teljesen ép;
  • Az embriók nem fejlődnek megfelelően, vagy egyáltalán nem indulnak fejlődésnek. A nem megfelelően fejlődött embriókat nem használjuk a transzfer során;

Nehézségek adódhatnak az embriótranszfer során, vagy nem követi sikeres beágyazódás a transzfert, vagy a beágyazódott embrió nem fejlődik megfelelően.

Az in vitro fertilizációs eljárás következtében kialakult terhesség semmiben nem különbözik a természetes úton létrejöttől. Az in vitro fertilizáció így nem véd a terhesség során esetlegesen kialakuló komplikációktól (pl. vetélés, koraszülés, kromoszóma rendellenességek, stb.). Az in vitro fertilizációs kezelés kapcsán fogant terhességek esetében a veleszületett fejlődési és genetikai rendellenességek is az átlag populációra jellemző arányban fordulnak elő.

Bővebben...

Asszisztált Reprodukciós Technikák

Az IVF laborban az alábbi tevékenységeket végezzük:

  • Petesejtkeresés
  • Spermiumok vizsgálata és feldolgozása (AIH, AID)
  • Petesejtek megtermékenyítése (IVF, ICSI, PICSI)
  • Embriók tenyésztése
  • Asszisztált hatching(AHA)
  • Embriótranszfer
  • Fagyasztások (petesejt, preembrió, spermium)

Az alábbi ábra bemutatja, pontosan hogyan·épülnek egymásra·az egyes munkafázisok. Ha az Önt érdeklő ábra-részletre kattint, bővebben is olvashat az egyes lépésekről.

Laborfolyamatok

Bővebben...

A kezelés menete

A kivizsgálást követően - a leletek ismeretében megkezdjük a pár kezelését. Amennyiben szükséges, elvégezzük a kellő műtéteket, beavatkozásokat, majd az (általában gyors) felépülés után elkezdhetjük a konkrét - gyermekáldásra irányuló - kezelést. Az alábbiakban a legfontosabb kezelési protokollokat tekintjük át címszavakban:

Ovuláció -Indukció

Az ovuláció indukciós kezelések hatására a petefészekben egyetlen ciklus során több tüsző érik meg. A kezelés során az ovuláció időpontja is meghatározásra kerül, melyet a szabályozott időpontú együttlét, intrauterin inszemináció vagy in vitro fertilizáció követ.

Inszemináció kezelési protokoll

Stimuláció

  • Kontroll UH és nőgyógyászati vizsgálat
  • Gyógyszerfelírás
  • Előjegyzés az első follikulometriára

Alkalmazott Protokollok:

1. CC + HMG, vagy rFSH , rHCG ( szsz: Prednisolone, Fraxiparine, Aspirine)

Follikulometria

  • Tüszőmérés, dokumentáció,
  • Ösztradiol vizsgálat, ( D1, D8, D 10-12)
  • hCG adása, punkció időpontjának megállapítása.

Inszemináció

  • Kontroll UH vizsgálat
  • Laboratórium által a szakmai szabályoknak megfelelően előkészített és dokumentált, igazoltan többször ellenőrzött ( lásd : laboratóriumi minőségbiztosítási protokoll) Wallace katéterrel a méhüregbe helyezzük. A páciensnek lehetősége van a beavatkozást követően intézetünkben 3-4 óra pihenésre is.
  • Megfelelő gyógyszeres , luteális fázis támogatással ( per os, Intravaginális, stb.) látjuk el betegeinket.

Nyomonkövetés

Pácienseink számára folyamatos elérhetőséget biztosítunk esetleges szövődmények, ( OHSS, infekció, stb.) vagy általános kérdések esetére is. Otthonában kezelőorvosának részletes tájékoztatót és szakmai és életmódbeli kezelési javaslatot adunk.

A beültetést követő 14. napon visszarendeljük pácienseinket bHCG ellenőrzésre. Ezt követően 10-14 nap múlva első vaginális UH vizsgálatot végzünk.

IVF kezelési protokoll

Stimuláció

  • OAC szedése alatt kontroll UH és nőgyógyászati vizsgálat,
  • Gyógyszerfelírás
  • Előjegyzés az első follikulometriára.

Alkalmazott Protokollok:

  • CC + HMG, vagy rFSH , rHCG ( szsz: Prednisolone, Fraxiparine, Aspirine)
  • GnRH long + rFSH , rHCG ( szsz: Prednisolone, Fraxiparine, Aspirine)
  • GnRH ant + vagy rFSH , rHCG ( szsz: Prednisolone, Fraxiparine, Aspirine)

Follikulometria

  • Tüszőmérés, dokumentáció,
  • Ösztradiol vizsgálat, ( D1, D8, D 10-12)
  • hCG adása, punkció időpontjának megállapítása.

Vaginális UH vezérelt tüszőpunkció

Intravénás narkózisban a szakmai előírásoknak megfelelően hüvelyi úton UH vezérelten leszívjuk a tüszőfolyadékot, melyet az Embriológiai laboratóriumba adunk át a további beavatkozások elvégzésére. A tüszőpunkció átlagos ideje 10-20 perc. A műtéti beavatkozást követően posztoperatív őrzés szabályainak megfelelően obszerváljuk betegeinket. Szükség esetén, esetleges szövődmények előfordulásakor kapcsolatba lépünk a háttérintézménnyel, ahol a megfelelő konzultációt követően páciensünket orvosi kísérlettel átszállítjuk további obszerváció céljából.

Embrió Transzfer (ET)

A megfelelő embriológiai beavatkozásokat követően ( ICSI, AHA, blasztociszta-tenyésztés, stb) a páciensekkel való konzultációt követően sor kerülhet az embryok felhelyezésére (ET). A felhelyezés átlagos ideje a punkciót követő 3. nap, blastocysta tenyésztés esetén az 5. nap. A megfelelő számú ( javasolt 1,2, de max. 3) és minőségű embryok kiválasztását követően műtői körülmények között UH ellenőrzés mellett, próbakatéterezést követően sor kerül az embryok méhbe történő felhelyezésére. Megfelelő fotódokumentációt a páciensnek átadjuk. A páceinsnek lehetősége van a beavatkozást követően intézetünkben 3-4 óra pihenésre is.

Megfelelő gyógyszeres , luteális fázis támogatással ( per os, Intravaginális, stb.) látjuk el betegeinket.

Nyomonkövetés

Pácienseink számára folyamatos elérhetőséget biztosítunk esetleges szövődmények, ( OHSS, infekció, stb.) vagy általános kérdések esetére is. Otthonában kezelőorvosának részletes tájékoztatót és szakmai és életmódbeli kezelési javaslatot adunk.

A beültetést követő 14. napon visszarendeljük pácienseinket bHCG ellenőrzésre. Ezt követően 10-14 nap múlva első vaginális UH vizsgálatot végzünk.

Bővebben...

Meddőségi kivizsgálási protokoll

A meddőségi kezelés előtt a kivizsgálás során igyekszünk feltérképezni a pár gyermektelenségének okait, a meddőség hátterét. Fontosnak tartjuk, hogy egyforma odafigyeléssel és körültekintéssel történjék a női és a férfi partner kivizsgálása. Az eredmények tükrében ezután szakmebereink személyreszabott kezelési javaslatot tesznek a pár részére. Az alábbi vizsgálatok mindegyike elérhető Klinikánkon, és néhány, nálunk történt látogatás alkalmával elvéghezhetők.

Konzultáció

  • Anamnézis felvétel;
  • Leletek áttekintése, fénymásolása, dokumentáció
  • Felvilágosítás;
  • Vizsgálatok rendelése:
    • Nőgyógyászati vizsgálat, női genitális panel, női genetika panel,
    • Spermiogram, férfi genitalis panel, férfi genetika panel,
    • Alaphormon vizsgálatok (ciklus 3. napján FSH, LH, Ösztradiol, Prolaktin, Tesztoszteron, DHEA-SO4, TSH, T3, T4,), TORCH vizsgálat

A TORCH vizsgálati panel

  • Toxoplasma gondii antitest,
  • Rubeola vírus antitest,
  • Cytomegalovírus antitest,
  • Herpes simplex virus 1,2,
  • Varicella zoster vírus,
  • Parvovirus B 19,
  • Hepatitis panel ( HBsAg, HbsAt,HBc At, anti HCV),
  • Epstein-Barr vírus,
  • Chlamydia trachomatis antitest.

Női genitális panel

  • Vizelet-tenyésztés,
  • Vizelet Chlamydia, Ureplasma/Mycoplasma vizsgálat,
  • Hüvelyváladék bakteriológiai tenyésztés,
  • Cervix Chlamydia, Urepalsma/Mycoplasma,
  • (HPV - citológiai abnormalitás esetén).

Női genetika

Mélyvénás trombózisra való hajlam vizsgálata (Leiden-mutáció, prothrombin G20210A, MTHFR C677T, CBS 844ins68)

Férfi panel

  • Vizelettenyésztés,
  • Vizelet Chlamydia, Ureplasma/Mycoplasma vizsgálat,
  • Ejakulatum tenyésztés (baktérium, gomba),
  • Ejakulatum Chlamydia, Ureaplasma/Mycoplasma vizsgálat.
  • Urogenitalis gyulladás gyanúja esetén a továbbiak:
  • Prostata masszátum és/vagy masszázs utáni vizelet tenyésztés,
  • Prostata masszátum és/vagy masszázs utáni vizelet Chlamydia, Ureaplasma/Mycoplasma vizsgálat.

Férfi genetikai panel

Férfi infertilitás (Y kromoszóma mikrodeléciók, cisztikus fibrózis, X és Y kromoszóma aneuploidiák)

Az „I. vizit"

  • Bimanuális nőgyógyászati vizsgálat, emlővizsgálat,
  • Citológia, HVTR, Chlamydia, Mycoplasma, Ureaplasma, HPV,
  • Vaginális ultrahangvizsgálat (foto),
  • Méhnyakcsatorna átjárhatósági vizsgálata (próbakatéter- Wallace).

Spermiogram

3–5 napos megtartóztatás után, helyben leadott mintából történik, rezisztencia tenyésztés is készül. A vizsgálatról bővebben olvashat itt.

Átjárhatósági vizsgálat

HYCOSY vagy HSG vagy laparoszkópia és kromopertubáció.

Páciens megbeszélés

  • Leletek értékelése,
  • Betegnyilatkozatok átadása,
  • Döntés az asszisztált reprodukciós kezelés módjáról, esteleges műtéti beavatkozásról ( LSC, HSC) egyéb szakkonzultációk igénybe vételéről ( belgyógyász, sebész, andrológus, endokrinológus, pszichológus, stb.).
  • Szűrővizsgálat: HIV, Hepatitis B és C,
  • Aneszteziológiai konzílium kérése,
  • Andrológiai konzílium kérése (ICSI indikáció dokumentálása),
  • Endokrinológiai, Immunológiai, pszichológiai konzílium kérése szükség szerint
  • Stimulációs javaslat ismertetése, megbeszélése,
  • Fogamzásgátló indítása (OAC) a tervezett időpontnak megfelelően.
Bővebben...

A kor és a meddőség kapcsolata

A kor előrehaladtával, számos biológiai folyamat következtében csökken a női szervezet esélye a megtermékenyülésre. A fogamzó képesség már a 30-as évek elején csökkenni kezd, a 40-es évek után pedig ez a folyamat még nagyobb mértékben érvényesül. Mindemellett, ha bekövetkezik a fogantatás, a kor előrehaladtával egyre nagyobb az esélye a spontán vetélésnek és magzati kromoszóma-rendellenességek kialakulásának. Idősebb életkorban az asszisztált reprodukciós kezelési technikák, mint pl. az in vitro fertilizáció (IVF) és intracitoplazmatikus spermium injekció (ICSI) sikeressége is csökken.

 

Bár minden nő szervezetében e folyamatok eltérő időben jelentkeznek, azt mondhatjuk, hogy átlagosan a 30-as évek közepén csökken a termékenység jelentős mértékben. A petesejtek száma csökken, gyakoribbá válnak a reproduktív rendszer betegségei, az ovuláció rendszertelenné válik, a petefészek kevesebb ösztrogént és progeszteront termel, a petesejtek megtermékenyítése egyre nehezebbé válik, és emelkedik a petesejt kromoszóma-rendellenességeinek gyakorisága is.

aneuploidia 

Az alábbi táblázatok illusztrálják a kor és a termékenység változásának kapcsolatát:

 

A termékenység változása a kor függvényében:

 

Terhesség/hónap (%)

Terhesség/év (%)

0–25

94

0–15

70–85

8–10

65–70

 

A terhesség létrejöttének gyakorisága az első hat hónapban:

 

Terhesség (%)

75

47

38

24

22

 

A terhesség létrejöttéhez szükséges átlagos időtartam:

 

Hónapok

4–5

5–7

7–10

10–12

 

A petefészek tartalékkapacitás fogalma:

Az életkor előrehaladtával a petesejtek száma a menopauzáig csökken. A petefészek e folyamatát nevezzük öregedésnek, mely a legtöbb nő esetében megfelelő ütemben megy végbe. Előfordulhatnak azonban a petefészek öregedésében is rendellenességek. Ilyen rendelnenesség pl. az un.: POF ( Premature Ovarian Failure) szindróma, azaz a korai petefészek leállás szindróma. A petefészek tartalékkapacitásának, funkcionális állapotának meghatározása minden meddő pár esetében elengedhetetlen. A petefészek tartalékkapacitása, mely annál nagyobb minél több érésre alkalmas tüszőt tartalmaz, jól tükrözi a nő termékenységi esélyeit Minél kisebb a petefészek tartalékkapacitása annál kisebb az esélye a fogantatásnak.

 

A petefészek tartalékkapacitásának meghatározása:

A legtöbb meddő pár esetében bizonyos időközönként szükség van a petefészek tartalékkapacitásának, funkcionális állapotának meghatározására mielőtt megkezdődne a célirányos terápia. Ennek során meghatározásra kerülnek az FSH, LH, AMH és ösztradiol hormonszintek, valamint dinamikus stimulációs tesztek útján a petefészek reagáló képessége.

 

FSH-, LH-szintek meghatározása:

A ciklus első szakaszának (follikuláris fázis) elején mérhető FSH-szint jelentős szerepet játszik a női szervezet termékenységi esélyének megbecslésében. A ciklus harmadik napján a vérből meghatározott FSH-szint előrejelzi a meddőségi kezelés sikerességét. A kor előrehaladtával az emelkedő FSH-szint képes a petefészek működösét fenntartani. A follikuláris fázisban mért magasabb FSH-szint a petesejtek minőségének romlásához és egyes kutatások szerint gyakoribb magzati rendellenesség kialakulásához vezet. Az FS-szint emelkedés körülbelül a menopausa előtt 5 évvel kezdődik meg.

 

Klinikai adatok szerint, azon nők esetében, akiknél a 3. napon mért FSH-szint értéke 15 mIU/ml alatt van, kétszer nagyobb az esélye a megtermékenyülésnek, mint azon társaiknak, akiknek ezen hormonértéke 15–25 mIU/ml közötti.

 

Az FSH-szint egyetlen ciklusban történő meghatározása számos esetben nem eléggé informatív. Ha a vérminta analízise során magasabb FSH-szintet mérnek, a vizsgálatot célszerű a következő ciklusban is megismételni. Azon betegek esetében, akiknél a többszöri mérések alkalmával legalább egyetlen esetben magas FSH hormonszintet mérnek az ovulációindukciós kezelések sikeressége csökken.

 

Az FSH mellet az LH-szintnek is szerepe van a petefészek tartalékkapacitásának meghatározásában, annak ellenére, hogy az FSH-szintemelkedés érzékenyebben jelzi a petefészek kimerülését. Így különösen az emelkedő FSH:LH arány meghatározásának van jelentős szerepe a petefészek funkciójának megítélésében.

 

AMH (Anti Müllerian Hormon) meghatározása:

Az anti-müllerian hormon (AMH) a TGF-β fehérjék családjába tartozik. Ez a hormon a petefészekben termelődik, a még érés előtt álló kis tüszők termelik. Ezen hormonszint mérésével lehetőség adódik a petefészek kapacitás meghatározására.  Nőkben a hormonszint jól jelzi a petefészek működését, információt ad a petefészek rezervjéről és stimulálhatóságáról.

 

AMH vizsgálat végzésének indikációi:

 

női infertilitás:

  • petefészek működésének megítélése
  • polycystás ovárium szindróma (PCOS)
  • Premature Ovarian Failure syndroma (POF)
  • petefészek stimulálhatósága
  • petefészek hyperstimulálás (OHSS)
  • IVF előtt
  • menopausa

férfi infertilitás:

  • spermatogenezis megítélése

Emelkedett AMH szint előfordulása:
  • PCOS
  • petefészek granulosa sejtes tumor
  • heretumor (Leydig sejtes)

Csökkent AMH szint előfordulása:
  • korai menopausa, menopausa
  • POF
  • petefészek elégtelenség
  • csökkent spermatogenezis

Az ösztradiol szint meghatározása:

A harmadik ciklusnapon mérhető ösztradiol- és FSH-szintek jól tükrözik a kezelés kimenetelét. Ha a 3. ciklusnapi ösztradiol- és FSH-szint a normál tartományba esik a páciens jobban reagál a stimulációs kezelésre, magasabb terhességi arányt sikerül elérni, és csökken a leállított ciklusok aránya is. A ciklus elején mért magas ösztradiol szint jelzi a petesejtek nem megfelelő fejlődését, mely akkor lép fel, ha a petefészek öregszik vagy az előző ciklusból a petefészekben ciszta maradt vissza. Ez lehet ún. follikuláris ciszta, mely megzavarja a petesejtek fejlődését és a sikeres terápiát.

 

UH-diagnosztika:

A csökkent petefészek tartalékkapacitás azt jelenti, hogy a terápia számára a petefészkekben kevesebb növekedésre, érésre képes tüsző található. Hüvelyi ultrahangvizsgálattal meghatározható a petefészkekben található tüszők száma és a petefészek mérete. Minél több tüszőt tartalmaz a petefészek és minél nagyobb a mérete, annál több petesejt nyerhető a terápia során, és annál jobb az esélye a gyermek iránti vágy teljesítésének.

 

CC-teszt (clomiphen-citrat teszt):

A clomiphencitrat az agy hipotalamusznak nevezett területén az ösztrogén receptorokat blokkolja, melynek következtében a szervezet úgy érzékeli, mintha nem állna elegendő ösztrogén rendelkezésre. Így fokozza az FSH és LH termelését, serkentve a petefészket több ösztrogén termelésére. A CC-teszt során az első lépés a 3. ciklusnapon az FSH és ösztradiol vérszintjének meghatározása. Ezt követi a ciklus 5-től a 10. napjáig clomiphencitrát adagolása, majd a 10. ciklusnapon az ismételt FSH és ösztradiol hormonszintek meghatározása. Abban az esetben, ha a petefészek egészséges, és így megfelelő számú és minőségű növekvő tüszőt tartalmaz, melyek nagy mennyiségben termelnek ösztrogént a szervezet visszaszorítja az FSH termelést és nem reagál a clomiphen citrát FSH termelést fokozó hatására. Ha a petefészek kevés ösztrogént termel, akkor a clomiphen hozzáfér a hipotalamuszhoz és képes fokozni az FSH-termelést. A 10. ciklusnapon mért magas FSH-értékek így csökkent petefészek-kapacitásra, funkcióra utalnak.

 

A meddő párok kb. 10%-nál tapasztalható kóros válasz a clomiphencitrát teszt során. Azon betegek, akik a clomiphencitrát-tesztre jól reagálnak, azaz nem emelkedik meg a 10. napon mért FSH hormonszint érteke magasabb terhességi arányt érnek el, mint azon betegek, akiknek e tesztje kóros értéket mutat.

 

GnRH-agonistan stimulációs teszt:

A GnRH-agonista alkalmazása kezdetben emeli az FSH-, LH- és ösztradiol-szinteket, majd a későbbiekben csökkenti az FSH- és LH-szintek értékeit. A vizsgálat során GnRH-agonista alkalmazását követően a 2. és 3. ciklusnapon megmérjük az ösztradiol szintet. Azon betegeknél, akiknél az így meghatározott ösztrogén szintemelkedés nagyobb magasabb terhességi arány érhető el. A teszt alkalmazása során négyféle választ kaphatunk:

  • Az ösztradiolszint azonnali emelkedése, majd a 4. ciklusnaptól csökkenése (a klinikai terhességi arány e csoportban 46%).
  • Az ösztradiol szint emelkedése késik és csak a 6. napon kezd csökkenni koncentrációja (a klinikai terhességi arány e csoportban 38%).
  • Tartós ösztradiol koncentráció emelkedés (a klinikai terhességi arány e csoportban 16%)
  • A GnRH agonista hatására nincs ösztradiolszint emelkedés. (A klinikai terhességi arány e csoportban 6%).

A petefészek funkciójának vizsgálata e teszt segítségével tehát jól megítélhető, és a terápia sikeressége előre jelezhető.

 

Mivel a petefészek-kapacitás időben változékony lehet, azokat az eredményeket, melyek a petefészek működésének csökkent voltát mutatják, további ciklusok során ellenőrizni kell. Gyulladás, fertőzés vagy autoimmun betegségek okozhatják a rossz eredményt, melyek megfelelő terápia segítségével kezelhetőek.

 

Ha az eredmények csökkent petefészek-tartalékkapacitásra utalnak előfordulhat, hogy a meddő beteg számára a petesejt-adományozás jelenti az egyetlen megoldást.

Bővebben...
Feliratkozás az RSS csatornára

ivarsejtbankbanner