2. és 3. trimeszter UH-vizsgálatai

03

II. ULTRAHANG-SZŰRŐVIZSGÁLAT

(hasi ultrahangvizsgálat, ha történt biokémiai szűrés, úgy a marker(ek) eredményének birtokában.

Időpont: 18-19. hét.

A vizsgálat célja a fejlődési-, kromoszóma-rendellenességre gyanús ultrahangjelek (ultrahangmarkerek), kóros állapotok, a kóros placentatio (lepénytapadás) felismerése, a pontos terhességi kor meghatározása.

III. ULTRAHANG-SZŰRŐVIZSGÁLAT
(hasi ultrahangvizsgálat)

Időpont: 30-31. hét.

A vizsgálat célja a magas kockázatú terhességek kiemelése fokozott észlelés, és/vagy Doppler-vizsgálatok céljából. Vizsgálható: későn megnyilvánuló fejlődési rendellenességek, magzati biometria (növekedési zavarok), a magzatvíz mennyisége, a lepény helyzete, érettsége.

 

Bővebben...

1 trimeszter genetikai UH-vizsgálat

02

Időpont: 12-13. terhességi hét.

A vizsgálat célja a fejlődési-, kromoszóma-rendellenességre gyanús ultrahangjelek (ultrahangmarkerek), kóros állapotok felismerése, a pontos terhességi kor meghatározása. A vizsgálat során az ébrényi/magzati anatómia áttekintésén kívül megmérendő nyaki redő (nuchal translucency – NT), megvizsgálható az orrcsont, csípőszög, ductus venosus áramlás. Ezen ultrahang-markerek vizsgálata képezi az un. Down-kór speciális ultrahangszűrésének főpillérjeit.

I. ULTRAHANG-SZŰRŐVIZSGÁLAT I. ULTRAHANG-SZŰRŐVIZSGÁLAT
I. ULTRAHANG-SZŰRŐVIZSGÁLAT

 

Bővebben...

Koraterhességi UH-vizsgálat

01

KORATERHESSÉGI ULTRAHANGVIZSGÁLAT (DIAGNOSZTIKUS VIZSGÁLAT):

(hasi- vagy hüvelyi ultrahangvizsgálat)

A vizsgálat célja a terhesség kimutatása, a pontos terhességi kor meghatározása és a női kismedence anatómiai viszonyainak megítélése.

Időpont: első megjelenés alkalmával.

A vizsgálat során a következőket lehet vizsgálni:

  • terhesség kimutatása (petezsák, embrió)
  • terhességi kor kormeghatározása (petezsák átmérők, ülőmagasság - CRL),
  • öbbes terhesség kimutatása
  • subchorialis haematoma (vérömleny) kimutatása
  • kóros terhesség igazolása: üres petezsák, elhalt terhesség (missed abortion), mola hydatidosa (ún.üszögterhesség, a lepénybolyhok elfajulása)
  • méhen kívüli terhesség gyanúja vagy diagnózisa
  • nőgyógyászati eltérés a kismedencében
 

 

Bővebben...

Terhesség alatti UH-vizsgálatok

A szülészeti-nőgyógyászati ultrahangvizsgálat napjaink egyik leggyakrabban használt vizsgálóeljárása, melynek a várandós nők gondozásában és a nőgyógyászati betegek ellátásában van kulcsfontosságú szerepe. Az ultrahang-diagnosztika számos rendkívüli tulajdonsága miatt az elmúlt években az orvostudomány minden ágában méltó helyet kapott. Az ultrahangvizsgálatok szülészeti gyakorlatba történő bevezetése óta a technika robbanásszerű fejlődésen ment keresztül. Ez tette lehetővé, hogy szülészeti vonatkozásban a várandóság alatt elvégzett ultrahangvizsgálat ne csak arra adjon választ, hogy fennáll-e a terhesség és az milyen nagyságú, hanem a vizsgálatot végző szakemberek képesek legyenek minél korábban kiszűrni a kóros eltéréseket, illetve az arra utaló apróbb jeleket.

A szülészeti-nőgyógyászati ultrahangvizsgálatok célja, hogy megfelelő jártasságot szerzett szakember két-, vagy háromdimenziós (2D, 3D, 4D) vizsgálatok során megvizsgálja és értékelje az ép vagy kóros kismedencei képleteket, illetve a méhen belül fejlődő ébrény és magzat normális vagy kóros alaki (morfológiai) és működésbeli (funkcionális) viszonyait.

A szülészeti-nőgyógyászati ultrahangvizsgálatok megfelelő szakmai elvek és protokollok szerint történnek, amelyeket a Magyar Szülészeti és Nőgyógyászati Ultrahang Társaság (MSZNUT) határoz meg és felügyel.

Bővebben...

A petevezeték rendellenességei

A petevezető rendellenességei a női eredetű meddőség mintegy 30%-áért tehetők felelőssé, a gyermektelen párok mintegy egyötöde emiatt kénytelen szakemberhez fordulni.

A két petevezető valójában egy-egy üreges, petefészek felőli oldalán kiszélesedő cső. Hossza kb. 10-11 cm. Egyik végével a méhüreghez csatlakozik, másik vége nyitott, és a petefészekre simul. A petevezető belső átmérője körülbelöl akkora, mint egy vékony tű átmérője. Petefészkek felőli, kiszélesedő végén ún fimbriák, kis ujjszerű képződmények láthatók: ezek segítenek a petevezetőbe “terelni” az ovulációt követően a petesejtet. A petesejt megtermékenyülése és az embrió korai fejlődése ezt követően itt, a petevezetőben történik. A petesejt (ill. embrió) azonban folyamatosan vándorol a méh irányába: az ovulációt követő 5. napon eléri a méh üregét. A vándorlást a petevezetőt bélelő sejtek, és petevezető izomzata segítik.

A petevezetők sérülése vagy elzáródása vezethet meddőséghez, miután a petesejt és a hímivarsejt nem tud találkozni egymással, és a megtermékenyítés nem történhet meg. Számos oka lehet a petevezető elzáródásának. Attól függően, hogy a probléma mennyire súlyos, és mennyire károsodtak a petevezetőt bélelő sejtek, műtéti megoldással sokszor vissza lehet állítani a petevezető normál működését.

A petevezető vizsgálata

A hysterosalpingogram (HSG) és a laparoszkópia igen hasznos vizsgálati módszerek, és a kismedencei szervekről nagyjából hasonolóan részletes képet mutatnak. A vizsgálatot követő kismedencei gyulladás, mint komplikáció esélye szinte elhanyagolható, ennek ellenére az orvos megelőzésként gyakran ír fel páciensének antibiotikumot.

Hysterosalpingogram (HSG) 

A HSG során színtelen kontrasztanyagot juttatnak a méhnyakon keresztül a méh üregébe, valamint a petevezetőkbe. A folyadék áramlását röntgensugárzás segítségével követik. A vizsgálat során képet kapunk a méh üregének alakjáról, észrevehetjük az esetlegesen előforduló polipokat, fibroidokat, összenövéseket. A petevezetők petefészek felőli végén normális esetben megjelenik a folyadék. Amennyiben ez csak nagy nyomásra, vagy egyáltalán nem történik meg, a petevezető elzáródására gyanakodhatunk. Néha a petevezetőben éppen összehúzódó izom is jelenthet akadályt a kontrasztanyag számára, mindenesetre ha felmerül a petevezető-elzáródás gyanúja, mindenképp szükség van további vizsgálatokra (pl. laparoszkópiára) az elzáródás diagnózisának alátámasztásához.

Laparoszkópia (LSC)

A laparoszkópos vizsgálat vagy műtét során általános érzéstelenítést követően egy vékony teleszkópot vezetnek a páciens hasüregébe. Ezáltal közvetlenül vizsgálhatók a kismedence szervei. Gyakran színes folyadékkal ismétlik meg a HSG-hez hasonló vizsgálatot A LSC előnye, hogy a folyadékáramalás közvetlenül észlelhető, és észrevehetők az esetleges endometriózis-gócok és összenövések is. Endometriózisnak azt nevezzük, amikor a normális esetben a méhet belülről bélelő szövet a méhen kívül, a hasüreg oldalán is megjelenik. Az endometriózis esetenként meddőséget is okoz.

Korábban a laparoszkópiát csak diagnosztikus céllal alkalmazták, manapság viszont már a feltárt problémák azonnali műtétes kezelésére is lehetőség van ezzel a módszerrel (endoszkópos sebészet).

Vékony száloptikás eszközökkel lehetőség van a petevezetők üregébe is betekinteni, és közvetlenül megvizsgálni az elzáródást okozó, pathológiás tényezőt. Ilyenkor felmérhető, hogy mennyire sérültek a petevezetőt bélelő sejtek, van-e remény arra, hogy a műtétet követően helyreáll a petevezető normál működése. Amennyiben nincsen, vagy csak igen csekély, a páciens számára az a legelőnyösebb, ha IVF-kezelésre (lombikbébi program) és azt követő embrióbeültetésre jelentkezik.


Ultrahangos vizsgálat

A méh üregének és a petevezetőknek az ultrahangos vizsgálata a HSG-hez hasonlóan zajlik, itt azonban ultrahang segítségével detektálják a folyadék áramlását és mérik fel a méh állapotát (HyCoSy-vizsgálat). Előnye a HSG-vel szemben, hogy a páciens nincs kitéve a röntgensugárzás negatív hatásainak, ugyanakkor legalább olyan informatív, mint a korábbi módszer.


Mi okozza a petevezető rendellenességeit?

A petevezetők károsodásának leggyakoribb oka a kismedencei gyulladás. A gyulladás következtében sérülhetnek a petevezető sejtjei, közöttük összenövések keletkezhetnek, ezáltal mozgásukkal nem képesek a méh felé terelni a petesejtet. A gyulladást okozhatja felfázás, de akár szexuális úton terjedő kórokozók is, mint pl. a Chlamydia vagy a Gonorrhea (kankó). A gyulladást okozó organizmust nem mindig sikerül azonosítani. Előfordulhat gyulladás korábbi terhesség-megszakítás vagy nehéz szülés szövődményeként, valamint méhen belüli fogamzásgátló eszközök használatával összefüggésben, sőt még vakbélgyulladás folyományaként is. Amennyiben gyulladás áll a petevezető sérülésének hátterében, gyakran mindkét petevezető  érintett. Az endometriózis és korábbi sikertelen műtéti beavatkozások is vezethetek  a petevezetők sérüléséhez ill. összenövések kialakulásához.

Néhány népcsoportban a meddőség hátterében állhat a kismedencei tuberkulózis is.

A petevezetők veleszületett rendellenessége igen ritka, de esetenként előfordulhat.

A petevezetők gyulladása ill. sérülése gyakran elősegíti a méhen kívüli terhesség kialakulását, főleg azon típusát, amikor az embrió a petevzetőben ágyazódik be és indul fejlődésnek.

A petevezetők műtétes kezelése

Az alkalmazandó műtéti eljárást a tubális (petevezetőt érintő) probléma jellege határozza meg. A beavatkozás sikeressége azon múlik, hol található és milyen mértékű az elzáródás, vannak-e összenövések, milyen korú a páciens, és hogy volt-e már  kórtörténetében korábban hasonló műtét. Fontos megjegyezni, hogy minden páciens alapos kivizsgáláson esik át a műtét előtt, meghatározzák a nő fontosabb hormonjainak szintjét, és megvizsgálják, nincs-e összeférhetetlenség a méhnyálkahártya és a férj spermája között. Általában a férj spermavizsgálaton is részt vesz. Ha a petevezető rendellenessége mellett más, a fogantatást akadályozó/nehezítő tényező is fennáll (pl. rossz spermakép), akkor a pár számára inkább IVF-kezelést javasolnak.

Az összenövések oldása

Az összenövéseket leggyakrabban hiszteroszkópos vagy laparoszkópos műtét keretében oldják. Az adhéziók vagy összenövések valójában belső hegszövetek, melyek pókhálószerűen tapadnak a kismedencei szervekre és a szervek közé. Csökkenthetik a petevezető motilitását, elzárhatják a petevezetőket,de akár fóliaszerűen behálózhatják és letakarhatják a petefészket is, megakadályozva ezzel a petesejt ovulációját.

Az összenövések oldását követően a teherbeesés esélye növekszik, 35-60%-ban lesz sikeres a próbálkozás.

A lezárt petevezetők műtétes megnyitása

Sok esetben a lezárt petevezetőből az elzáródást okozó szakasz eltávolítása és a fennmaradó végek újraegyesítése után visszaáll a normális működés. Mikroszkópos sebészeti megoldások alkalmazásáva még a szokásosnál is eredményesebben sikerülhet a beavatkozás. Jó példa erre, hogy a korábban sterilizálás céljából átmetszett petevezetőjű nőknél a mikrosebészeti visszaállítást követően a teherbeesés valószínűsége eléri a 70%-ot is!

Amennyiben az elzáródás a petevezetők méh felőli oldalát érinti, a műtét után körülbelül 30-55% az esélye annak, hogy a páciens teherbe essen.

A petevezetők külső végét érintő elzáródás a műtét után az esetek kb. egyharmadában vezet spontán gyermekáldáshoz. A sikerességi ráta azért alacsonyabb ebben az esetben, mint a méh felőli oldal blokádja esetén, mert a petevezetők gyakran felpuffadnak a műtét előtt, és a sejtek maradandóan sérülnek.

Ritkán, de előfordul, hogy a műtét nem jelent megoldást a petevezeő szabaddá tételében. Máskor a petevezetők megnyílnak ugyan, de nem működnek megfelelően, és a későbbiekben újabb elzáródás alakulhat ki.

A műtét utáni ellenőrzés

Fontos, hogy a műtétet követően az orvos megbizonyosodjon róla, hogy valóban átjárható lett a petevezető. Az értékelés történhet HSG-vel vagy laparoszkópos módszerrel. Ha a párnak a fogantatást akadályozó más problémája nincs, érdemes célzottan próbálkozni, hogy mihamarabb teherbeessen a nő. Amennyiben ez sikerül (és gyakran igen hamar sikerül), a 6. terhességi héten javasolt ultrahanggal megvizsgálni, hogy az embrió megfelelő helyre ágyazódott-e be, nem áll-e fenn méhenkívüli terhesség esete.

Ha két évvel a műtét után még rendszeres és megfelelően időzített együttlétek ellenére sem sikerül teherbe esni, esetleg a petevezető újból elzáródott, javasoljuk, hogy keressenek fel asszisztált reprodukcióval (IVF) foglalkozó szakorvost.

 

Forrás: Miss Susan Smith
The Bridge Centre

Bővebben...
Feliratkozás az RSS csatornára

ivarsejtbankbanner