A meddőségről általában
Magyarországon elhúzódó népesedési válság van, amely az 1960-as években kezdődött, s amelyet a rendszerváltás gazdasági és társadalmi velejárói, a globalizáció még jobban elmélyítettek.
A XX. század utolsó évtizedében, életmódunk jelentős megváltozásával – információrobbanás, gyorsuló környezet – erőteljesebbé váltak azok a hatások, amelyek az egyénekkel szemben egyre komolyabb kihívásokat támasztottak a változások adaptálásában, az alkalmazkodóképesség tekintetében.
A családi környezet és az iskolarendszer csak részben képes a fiatalokat felkészíteni a kihívások leküzdésére, így a társadalom tagjainak egyre nagyobb hányadánál találkozunk mentális problémákkal, a krónikus stressz különféle szimptómáival, amelyek már konkrét fizikai tünetek formájában és egyre gyakrabban orvosi kezelést igénylő megbetegedésekben teljesednek ki. A stressz által okozott megbetegedések egyik, talán legfontosabb területe a meddőség, amely társadalmi szinten is súlyos problémákat okoz.
Az „egészséges társadalom” megvalósításának ideája a fenti körülmények között egyre inkább ráirányítja a figyelmet arra, hogyan lehet biztosítani az egészséges reprodukciót, hogyan lehet felkészíteni a leendő szülőket az egészséges utódok nemzésére.
Magyarországnak – hasonlóan más európai országhoz – szembe kell néznie a népesség csökkenésének és idősödésének egyre nyomasztóbb problémájával, amelynek hosszú távon igen súlyos gazdasági következményei is vannak.
A következő tényezők játszanak jelentősebb szerepet a népesség csökkenésében:
- alacsony születésszám;
- magas abortuszszám;
- a meddő párok számarányának növekedése;
- elöregedő társadalom.
- A problémakör teljes és átfogó rendezése hosszú távú és komplex feladat, és ebben jelentős szerepet játszik a meddőség gyógyítása és az erre irányuló kutatások is.
A népesedési mutatókat negatív irányban befolyásolja pédául azon betegségek gyakoriságának növekedése, melyeket a meddőség kialakulásában szerepet játszó organikus és funkcionális okok magyarázhatnak (pl.: endometriózis, OAT szindróma stb.).
A reprodukciós orvostudomány fejlődésével, új technikai megoldásokkal ( ICSI, SMART, AHA), a gyógyszeripar fejlődésével (GnRH analógok, GnRH antagonisták, rekombináns géntechnológiával készült FSH, preimplantációs genetikai vizsgálatok elérhetősége stb.) a meddőség problematikája egyre inkább megoldhatóvá válik.
Az IVF-kezelések növekedésének legfőbb okai:
- A meddő páciensek számának fokozatos emelkedése
- A gyermekvállalás időpontjának kitolódása
- A társadalom általános reprodukciós egészségének romlása
- Az életminőség romlása
- A kezelés elérhetősége, ezzel kapcsolatos ismeretek terjedése
- A kezelés OEP-támogatottsága
- Új technikák és kezelési lehetőségek bevezetése
- Új hatású gyógyszercsoportok piacra kerülése
- A kezelések sikerességének emelkedése
- Csökkenő reproduktív egészség
- Az általános trendnek megfelelően a spermiumszám, a spermium mennyiségi, minőségi romlása
- Genetikai szűrővizsgálatokra való igény
- Endometriózis, petevezető faktor számának növekedése
- A fertőző betegségek számának növekedése (STD, AIDS)
- A géntechnológiával kapcsolatos ismeretek növekedése, jogi szabályozása
Általános tendencia, hogy az elmúlt években fokozatosan növekedett a gyermekre vágyó és gyermeket vállaló nők életkora. Az individualizálódás, a házasság és a család intézményével szembeni fenntartások, a házasságon kívüli együttélési formák népszerűvé válása, a párkapcsolatok stabilitásának csökkenése, az egyedül élő nők számának növekedése erőteljesen befolyásolja, hogy a gyermekvállalás egyre későbbre tolódik. A magasabb életkor mellett növekszik a fogamzást megelőző speciális nőgyógyászati beavatkozást igénylő esetek száma, az „érettebb” korban bekövetkező terhességnek és szülésnek jóval nagyobbak a kockázatai. Ugyanakkor a fejlett társadalmakra jellemző, hogy a megalapozottabb egzisztenciával rendelkező leendő szülők jelentős része hajlandó és képes is nagyobb anyagi terhet vállalni a biztonságos feltételek között lezajló fogamzás, terhesség és szülés érdekében.