Gyermekvállalás egyedül - pszichés okok és következmények

Az a tény, hogy egy nő egyedül vállaljon gyermeket egyszerűen eddig elképzelhetetlen volt, ma már viszont egyre gyakoribb a jelenség. Az egyedülálló nők gyermekvállalása pedig egy egészen speciális pszichés helyzetet jelent.

Természetesen nincs arról szó, hogy ezek az anyák tudatosan apa nélkül szeretnének gyermeket nevelni. Általában arról számolnak be, hogy sajnos nem találnak olyan párkapcsolatot, amelyben bizalommal gyermeket vállaltak volna, és félnek, hogy termékeny éveik véget érnek. Ha körbejárjuk a témát, hamar rájövünk, hogy mennyire fontos a bizalom.

A „kapcsolati mintázat” alapjait a múltban érdemes kezelni, hiszen fontos információt hordozhat a szülők egymáshoz való viszonya, és az ebből leszűrt tanulság is. Ennek oka, hogy gyermekkorunkban szinte még szűretlenül érnek minket az érzelmi hatások. A szüleink tudatosan megtanítanak minket beszélni, számolni, írni-olvasni, de viselkedésükkel, szavaikkal és tetteikkel arra a mintázatra is ők tanítanak meg minket, hogy milyen férfi-nő kapcsolatban élni egymással. Ezt a szülői mintát akarva akaratlanul magunkba építjük és alakul bennünk egy összetett kép arról, hogy mit jelent egy kapcsolat.

Egyedülálló nőknél különösen fontos átbeszélni, hogy mit jelent számukra nőnek, anyának, feleségnek lenni. Ezek a kislányok szüleiktől akkor kaptak elismerést, ha teljesítményük kiemelkedő volt, így saját magukat is teljesítményük alapján kezdik megítélni. Általában ők nagy karriert futnak be, vezetői pozícióba is gyakran kerülnek. Ez ahhoz vezethet, hogy a párkapcsolatokban is nehezen adják ki a gyeplőt a kezeik közül. Gyakorlatilag képtelenek betölteni a hagyományos női szerepet. Vágynak ugyan az erős férfira és a gondoskodásra, védelmezésre, de mindeközben egyszerűen nem érzik magukat biztonságban, ha nem ők irányítanak.

Sajnos, azt is tudjuk, hogy a házasságok fele válással végződik. A nők ilyenkor megélik az elszakadás nehézségeit és, hogy egyedül kell mindent megoldaniuk, azonban ilyenkor döbbenhetnek rá arra is, hogy képesek egyedül is megteremteni mindent, amire szükségük van. A válás miatt félnek belemenni egy új kapcsolatba, hiszen a tartanak az újabb traumájától. Ugyanakkor a vágy a teljes családra, a szeretetre, a szülő-gyermek közötti bensőséges érzelmi kapcsolatra olyan erős, hogy végül arra a döntésre jutnak, hogy egyedül is belevágnak. Ráadásul az egyre későbbre tolódó gyermekvállalás miatt sokszor biológiai órájuk is sürgeti őket. Mivel a reprodukciós technológia ma már nagyon fejlett, így spermadonáció segítségével a férfi- testi szinten- pótolható. De egy gyermek életében az apai szerepet sem egy donor, sem az édesanya nem pótolhatja. Az is fontos, hogy a gyermek sem tudja betölteni az édesanyja életében a párkapcsolat hiányából fakadó űrt. A születendő gyermek és a jövendőbeli édesanya pszichés egészsége szempontjából arra kell törekedni, hogy lehetőleg egy apafigura is részt vegyen a gyermek nevelésében, ezért az egyedülálló nőknek a gyermekvállalás mellett érdemes — akár terápiás keretek között is — dolgozniuk azon, hogy megnyíljanak egy kiegyensúlyozott kapcsolat irányába.