fertilitás prezerváció

Kedves Látogató!

A meddőség témájában böngészve számos szakkifejezés nehezítheti meg a pontos tájékozódást, ezért pácienseink kérésének eleget téve összeállítottunk az alábbi listát. Reméljük, hogy hasznos segítséget nyújtunk összeállításunkkal azoknak a pároknak, akik eldöntötték, hogy belevágnak a lombikbébi programba, de még csak a tájékozódás, információ gyűjtés fázisában vannak.

ABC sorrendbe szedtük azokat a kifejezéseket, amelyekkel a lombikbébi témában érdeklődők nagy valószínűséggel találkoznak:

adhézió: A méh és a bél összenövése

AHA (asszisztált hatching): Az embriót körbevevő burok, a zona pellucida mesterséges megnyitása a beágyazódás elősegítésére.

AIH (homológ inszemináció): Az inszemináció az előszelektált spermaminta méhnyakba vagy méhbe történő juttatása. Amennyiben egy gyermekre vágyó természetes úton nem fogan meg, mesterséges megtermékenyítést segítő eljárások segítségével vállalhat gyermeket. Ennek legkíméletesebb módja a férj, vagy élettárs spermával végzett inszemináció, amely során az inszeminációt végző szakember az ovuláció időpontját figyelembe véve egy fecskendő és katéter segítségével juttatja a méhüregbe a spermát, amely így a hüvely által képzett akadályon átjutva jó eséllyel sikeresen segíti a megtermékenyítést. Az eljárás után néhány óra pihenés javasolt, ezt követően a reménybeli édesanya hazatérhet otthonába.

Asszisztált hatching – lásd: AHA

biopszia: mintavétel

blasztociszta : Az 5. napos embriókra jellemző fejlettségi stádium, az embrió hólyagcsíra állapota.

ciklus monitorozás: A meddőségi problémával küzdő párok sokszor meddőségi központhoz fordulnak a sikeres gyermekáldás reményében. A szakemberek ekkor ultrahang és vérvétel segítségével kimutatható hormonális szint meghatározásának segítségével állapítják meg a az ovuláció várható időpontját. Az ovuláció várható időpontját követő órákban javasolt az együttlét.

drilling: A PCO laparoszkópos sebészi kezelésének módja, amelyet akkor alkalmaznak a szakemberek, ha a gyógyszeres kezelésre nem reagál a szervezet. Ilyen helyzetben műtétes terápia választandó. A modern nőgyógyászati irányelvek alapján a laparoszkópia a megfelelő eljárás. A műtét során a megnagyobbodott, fehér, dudoros petefészkeket a megvastagodott tokján keresztül több helyen coagulálják monopoláris tűelektróda, vagy CO2 lézer segítségével ("drilling", "golflabda technika"). Rövid, néhány perces beavatkozás, általában egy napos sebészeti ellátás keretén belül megoldható, a beteg a műtétet követő napon hazamehet panaszmentesség esetén. Ez a módszer gyors javulást eredményez, de hatása sokszor átmeneti, a gyermekvállalást egy éven belül érdemes időzíteni.

embrió: Megtermékenyített petesejt, amely megkezdi a sejtosztódást.

embriótranszfer (ET): Amennyiben a mesterséges úton megtermékenyített petesejtből néhány napos osztódást követően olyan embrió alakul ki, amely alkalmas a megtermékenyítésre, amely alkalmas lehet a beágyazódásra, akkor sor kerül az embrió visszahelyezésére az anyaméhbe. Az eljárás lényege, hogy a szakember hasi ultrahanggal meghatározza az embrió felhelyezésének optimális helyét, majd egy katéter segítségével felhelyezi az embriót az anyaméhbe. Az eljárás többnyire fájdalommentes, így nem igényel altatást.

endometriózis: Endometriózisról akkor beszélhetünk, ha a méhnyálkahártyaszövet a fiziológiástól eltérően a méh üregén kívül is fellelhető. Érintheti a női kismedencét, de súlyos esetekben akár a bélre, húgyhólyagra, illetve más szervekre is átterjedhet. Olyan nőgyógyászati megbetegedés, amely súlyos esetben jelentősen károsíthatja a termékenységet, emellett gyakran erős fájdalommal társul, amely elsősorban a menstruáció ideje alatt jelentkezik. A tünetmentesség elérésében többnyire a gyógyszeres fogamzásgátlás nyújt segítséget, gyermekvállalás esetén pedig általában minimál-invazív sebészeti eljárást javasolnak az endometriózis miatt meddőséggel küzdő nők számára.

endoszkópos sebészet: Olyan modern sebészeti eljárás, amely során a hasfal több kis bemetszésén keresztül történik a beavatkozás, a műtét optimális kivitelezésében pedig az eszközön elhelyezett apró kamerák segítik az endoszkópos specialistát.

ET: lásd - embriótranszfer

FET: Fagyasztott embrió transzfer, a korábbi ciklus- vagy ciklusokban lefagyasztott embriók, felolvasztás utáni visszaültetése az anyaméhbe.

fertilitás prezerváció: Olyan eljárások, amelyek segítik a termékenység megőrzését olyan betegségek esetében, amelyek csökkentik a sikeres gyermekvállalás esélyét. Férfiak esetében a legelterjettebb eljárás a spermafagyasztás, amely során a férfiak spermamintáját az erre jogosult intézetek lefagyasztják, majd fagyasztva tárolják. Nők esetében a legismertebb eljárás a petesejt, illetve embriófagyasztás, emellett Magyarországon mostantól elérhető a petefészekszövet fagyasztásos technológia is.

herebiopszia: Férfi meddőség, illetve ejakulációs problémák esetében a szakemberek felajánlják a herebiopsziát, amelynek lényege, hogy a heréből altatásban mintát vesznek a szakemberek. A sebészeti eljárás segítségével esély nyílik arra, hogy a szakemberek a mintavételből nyert szövetekből életképes spermiumot nyerjenek a mesterséges megtermékenyítéshez.

hiszteroszkópia: A méhüreg tükrözése. A beavatkozás során egy optikai műszert ún. hiszteroszkópot vezetnek át a szakemberek a hüvelybemeneten és a méhnyakcsatornán keresztül a méhbe, melyet gáz vagy folyadék bejuttatásával kitágítanak. Így az optikai műszer segítségével a méh belső felületét és a méhnyálkahártyát pontosan és alaposan megvizsgálhatják. A hiszteroszkóp segítségével speciális műszereket (kisebb fogókat, csipeszeket) juttathatnak a méhbe, melyekkel könnyen és fájdalommentesen vehetnek szövetmintát mikroszkópos vizsgálathoz. A diagnosztikai tükrözéssel egyidejűleg kisebb beavatkozásokra (polipok vagy kisebb miómák eltávolítására) is sor kerülhet.

hydrosalpings: Folyadék tartalmú, tágult petevezetőt jelent. A hydrosalpings a petevezető maradandó károsodása, mely mindig következményesen alakul ki. A kialakulás oka általában kismedencei gyulladás után létrejött hegesedés, gyakran Chlamydia fertrőzés. Az okok között szerepelhet még hasi összenövések, endometriosis. Nemritkán két oldali formája figyelhető meg.

ICSI (intracitoplazmatikus spermium injektálás): A férfi meddőség kezelésére kifejlesztett eljárás. Az előszelektált spermamintából egyenként kiválaszott spermiumok petesejtbe való juttatása mikromanipulációs pipetta segítségével.

implantációs ablak: Az az időszak, amikor a méhnyálkahártya állapota a legoptimálisabb az embrió beágyazódása szempontjából.

inszemináció: lásd AIH, AID

ivarsejt donáció: A meghatározott törvényi kereteken belül a férfiaknak és a nőknek egyaránt lehetőségük nyílik arra, hogy ivarsejtjeiket mesterséges megtermékenyítés céljából felajánlják egy gyermekre vágyó férfi, vagy nő számára.

IVF (in vitro fertilizáció): testen kívüli termékenyítést segítő eljárások gyűjtőneve.

laparoszkópia: Egy endoszkópos műtéti technika, amikor a hagyományos hasmetszés helyett a bőrön ejtett apró metszéseken keresztül bevezetett eszközök segítségével lehet a hasüregben operálni, vagy egyes betegségeket diagnosztizálni. Az eljárás célja azonos a hagyományos sebészeti technikákkal, de a behatolás eltérő volta miatt igényel speciális felkészültésget mind tudásban, mind a műszereket tekintve. A minimál invazív technika alklamzása gyorsabb gyógyulást, jobb kozmetikai eredményeket jelent.

laparotómia: A hasfal megnyitása sebészeti eszközökkel. Mára a laparotómia helyett (amennyiben az meghatározott diagnózis esetén kivitelezhető)többnyire laparoszkópiát javasolnak a szakemberek, amely jóval kíméletesebb és hatékonyabb sebészeti eljárás.

méhűri polip: Méhpolyp (méhtest polyp, polypus endometrialis). A méh üregben kialakuló polip jóindulatú növedék, amely a méh nyálkahártyájának a méhűr felé bedomborodó túltengése. Ritkán méhtestrák kialakulhat belőle. Általában a menopauza körül fordul elő. Kialakulásának oka ismeretlen, feltételezések szerint hormonális, illetve gyulladásos folyamatokra vezethető vissza. Tünetei lehetnek rendszertelen hüvelyi vérzés, hüvelyfolyás, közösülés utáni vérzés, erős menstruációs vérzés.

minimál-invazív sebészet: Lásd: endoszkópos sebészet

mióma: Myoma (leiomyoma uteri, fibroid). A méhizom jóindulatú daganatos elváltozása, ami simaizom sejtekből épül fel. Sokszor többgócú, kemény, gömbszerű elváltozások képében figyelhetők meg, mely a méh falában az egészséges izomszövettől jó elkülönül. A női szervezet egyik leggyakoribb jóindulatú betegsége. Általában a fogamzóképes korban alakul ki, de menopauza után is fennállhat. Az esetek nagy része 40-50 éves korban fordul elő, a nők kb. 25%-át érinti. Amennyiben magától nem szívódik fel többnyire minimál-invazív sebészeti eljárást javasolnak a szakemberek, amely a későbbi sikeres gyermekvállalás esélyét is nagy mértékben növeli.

onkofertilitás: Rákos megbetegedéssel küzdők termékenységének témaköre.

OPU: Lásd tüszőpunkció

PCOS: Polycystás ovarium syndroma (PCOS, Stein-Leventhal-syndroma). A betegség egy összetett hormonális rendellenesség és endocrinológiai zavar. Nevét a petefészket érintő elváltozásról kapta, de nem tisztán nőgyógyászati betegségről van szó. Vezető tünetek közé tartoznak az elhízás, fokozott szőrzetnövekedés, pattanásos bőr. Nőgyógyászati panaszok közé tartozik a menstruáció rendszertelensége, vagy kimaradása és a meddőség. A szénhidrát és a lipid anyagcsere zavara is megfigyelhető, a szervezetben magas inzulinszint mellett inzulin rezisztencia áll fenn. Jellemző a férfi nemi hormon (androgén) túlsúlya. Kialakulásának oka ismeretlen, nagyon gyakori betegség, a fejlett országokban egyes adatok szerint a nők kb. 10%-át érint

PGD: Preimplantációs genetikai diagnosztika, az embrió a méhüregbe történő visszahelyezése előtt végzett diagnosztikai eljárás, amely segít meghatározni, hogy az embrió hordoz-e bizonyos genetikai rendellenességeket.

PGD micro-array CGH: Az egyik legmodernebb preimplantációs genetikai vizsgálat, amely lehetővé teszi azt, hogy még az embrió beültetése előtt megvizsgálják, hogy az embrió tartalmaz-e kromoszóma számbeli, ill. durva szerkezeti rendellenességeket.

PICSI (Pre-szelektív ICSI): Az beinjektálás előtt a spermiumok egy speciális petricsészébe kerülnek, melyben hiarulonsav van, az a kémiai anyag, amely a petesejt burkán is megtalálható, az életképes spermium kötődni képes hozzá. Így kerülnek kiválasztásra azok a spermiumok, amelyek a leginkább alkalmasak a mesterséges termékenyítésre.

TESE: Lásd: herebiopszia

Tüszőpunkció: Altatásban végzett eljárás, amely során a meddőségi specialista az ultrahangos kép alapján egy tű segítségével kinyeri a petesejteket tartalmazó tüszőfolyadékot az érett tüszőkből.

zona pellucida: A petesejtet körülvevő burok.

Bízunk benne, hogy összeállításunk sokaknak jelent segítséget a tájékozódáshoz.
Sok sikert kívánunk a családalapításhoz!

Napjainkban számos megoldás létezik a női rákos megbetegedésben szenvedő páciensek számára termékenységük megőrzése és a petefészkek hormontermelő funkciójának védelme érdekében. Ezen technikák magukban foglalják egyrészt a petefészkek védelmét a toxikus hatásoktól, másrészt olyan asszisztált reprodukciós módszereket vagy a petefészekszövet-fagyasztási programot (petefészekszövet fagyasztva tárolását, vagy más szóval cryoprezervációját), melyek képesek lehetnek a rákos megbetegedésből felgyógyult páciensek termékenységének visszaállítására. A legmegfelelőbb termékenységmegőrzési stratégia kiválasztása az adott páciensnél számos paraméter függvénye, így például az életkor, a gonadotoxikus terápia jellege, ideje, az adott technika veszélyei és a páciens családi állapota is befolyásolhatja a módszerválasztást. A pácienssel folytatott személyes konzultációt követően kell felelős, szakmailag megalapozott döntést hozni a legmegfelelőbb fertilitás prezervációs módszer kiválasztására, természetesen annak a tudásnak a birtokában, mely az egyes technikák hatékonyságával, veszélyeivel, hátrányaival és előnyeivel egyaránt tisztában van. Az első és legfontosabb ilyen aspektus, hogy az adott módszer a pácienst semmilyen szempontból ne veszélyeztesse, és a rákos megbetegedésben szenvedő illető prognózisát ne rontsa a terápia esetleges késleltetésével.

Hormonkezelés

A petefészek petesejtállományának megőrzésére sokszor a kemoterápiás kezeléssel párhuzamosan GnRH analógok adását javasolják. Ezen gyógyszerek hatásmechanizmusának biológiai alapja máig ismeretlen, és hatékonyságáról is élénk vita folyik a szakirodalomban – sorra látnak napvilágot különböző tanulmányok, melyek a GnRH analógok hatásosságát vagy éppen hatástalanságát „bizonyítják”. Feltételezések szerint a GnRH analógok által okozott hipogonadotróp, alacsony FSH- és LH-szinttel kísért ösztrogénhiányos állapot a petefészkek és a méh csökkent vérellátásához vezethet, ezáltal csökkenthet ezen szervek kitettsége a kemoterápiás szerekkel szemben, valamint tüszők megérésének esélyét is csökkentik. A GnRH analógok által előidézett hormonális állapot hasonlíthat a pubertás előtt álló lányok szervezetének hormonális státuszához, ami magyarázatot jelenthet arra is, hogy fiatalabb korban miért olyan ellenállóak a petefészkek a kemoterápiás szerekkel szemben. Meistrich és Shetty állítása szerint a GnRH analógok petesejtvédő hatása változó és bizonytalan. Állításuk szerint a kemoterápiával párhuzamosan adott GnRH analógok védő hatása a petefészek tüszőállományára retrospektív tanulmányokon alapul. Azóta azonban több prospektív, randomizált kísérletben is kimutatták a szerek védő hatását, pléldául 80 emlőrákos beteg esetében, akik 40 évnél fiatalabbak voltak. A betegeket két részre osztották, az egyik csoport kapott a kemoterápiával párhuzamosan GnRH analógokat, a másik csoport a kemoterápián kívül nem kapott egyéb gyógyszert. Az előbbi csoport esetében a kezelés után 89%-nak visszatértek a menstruációs ciklusai, 69%-nál pedig spontán ovulációs ciklusok is visszatértek, szemben a csak kemoterápiával kezeét csoport 33,3%-os és 25,6%-os arányával. Egy még frissebb tanulmány (ZORO tanulmány) szerint azonban, mely 60 emlőrákos beteg bevonásával készült, nem sikerült kimutatni a GnRH analógok védő hatását a kemoterápiával szemben – a premenopauzában lévő pácienseknél a kemoterápia után fél éven belüli amenorrhea bekövetkeztének valószínűsége ugyanakkora volt GnRH kezeléssel, mint annak hiányában. Egy Hodgkin-lymphomában szenvedő betegek bevonásával készülő vizsgálatot pedig a befejezése előtt félbeszakítottak, mivel a GnRH analógok hatástalannak bizonyultak.

A petefészkek körülbelül három hónapos korig aktívak az intenzív gonadotropintermelés miatt, de körülbelül hat hónapos kortól a serdülőkor eléréséig, amikor a gonadotropin szekréció minimálisra csökken, a petefészkek nyugvó fázisba kerülnek. Ebben a fázisban a GnRH analógok adása teljesen felesleges, mivel a gonadotropin szekréció amúgy is nagyon alacsony szinten van, de a serdülőkor elérésétől kezdve ugyanaz a hatás várható a szerektől, mint felnőttek esetében. Egyetlen tanulmány vizsgálta serdülő lányokban (15–20 éves kor között) a GnRH analógok adását kemoterápiás szerekkel párhuzamosan, kilenc beteg bevonásával. E tanulmány szerint is hatásosnak bizonyultak a GnRH analógok, mivel a kemoterápiás kezelés után az összes páciens visszanyerte menstruációs ciklusait, azon páciensekben azonban, akik nem kaptak GnRH analógokat a kemoterápiával párhuzamosan, másodlagos amenorrhea alakult ki.

Összességében tehát – a kevés elérhető tanulmány alapján – a GnRH analógoknak valóban lehet bizonyos fokú védő hatásuk a petefészkek petesejtállományára a kemoterápiás szerekkel szemben. Biológiai megfontolások okán ez a módszer csak a serdülőkort elért páciensek esetében alkalmazható bizonyos hatékonysággal, a serdülőkor elérése előtt rutinszerű használata nem ajánlott. Ezen eljárás hatékonyságának alátámasztása érdekében még nagy szükség lenne prospektív, randomizált kontrollkísérletekre a hatékonyság alátámasztása érdekében, illetve hosszú távú utánkövetésre egyaránt.

Petefészek-transzpozíció

A sugárterápia termékenységcsökkentő hatása ellen leggyakrabban alkalmazott védekezés a petefészkek áthelyezése, transzpozíciója a medencei sugárterápia megkezdése előtt. Először méhnyakrákos betegeknél alkalmazták az 1950-es években, de más betegcsoportoknál, melyeknek a kezelése a medencei régió besugárzását követeli, is indikációt tehetnek az eljárásra. Ma már számos klinikán rutinszerűen alkalmazzák ezt a módszert a petefészek funkciójának megőrzésére – sikere viszonylag széles határok között változik (16–90%). A technika olyan betegek esetében lehet hatásos, akik nem részesülnek nagy dózisú kemoterápiás kezelésben, ám az eredményessége nem tökéletes. A páciensek termékenysége károsodhat az áthelyezett petefészkeket érő szóródó sugárzás által; egy tanulmány szerint a medencei besugárzás elvégzése előtt petefészek-transzpozíción átesett páciensek 50–90%-ában alakult ki petefészek-károsodás. A módszer további komplikációja lehet a krónikus medencetáji fájdalom, de a sebészeti eljárás során roncsolódhat a petefészekszövet vérellátása is, illetve a petefészkek, petevezetékek torziója is – ritkán ugyan, de – bekövetkezhet. Csak teljes érzéstelenítés mellett kivitelezhető eljárás, ami szintén a módszer jelentős hátránya, és kellemetlen komplikációkhoz vezethet, főleg gyermekek esetében. Egy másik megfontolásra érdemes szempont lehet a mesterséges megtermékenyítést megelőző petesejt-aspiráció a petefészkekből. Az áthelyezett petefészkek gyakran nem hozzáférhetők a punkciót végző orvos számára, így lehetetlenné teszik a petesejtek biztonságos kinyerését.

Az eljárás tehát azokban az esetekben ajánlott, amikor a páciens az alapbetegsége miatt hasirégió-besugárzást kap – akár egy, akár mindkét oldalon. Hátránya, hogy a módszer hosszú távú hátrányai és előnyei még nem teljesen tisztázottak, és a petefészek védelmére nem jelent garanciát (az esetek kevesebb mint 50%-ában jelenthet védelmet a petefészek funkcióinak megőrzésére). Az eljárás nemcsak felnőttek, hanem gyermekek esetében is alkalmazható, de ebben az esetben még kevesebb adat áll rendelkezésre a módszer hatékonyságáról.

A petesejtek fagyasztása és fagyasztva tárolása (cryoprezervációja)

A módszer lényege, hogy a petesejteket emberben történő megérlelésük (hormonális stimuláció) után megtermékenyítés nélkül lefagyasztják és fagyasztott formában tárolják. A felhasználás kívánt idejében a petesejteket felolvasztják, majd mesterséges megtermékenyítésük után az embriót a méhbe helyezik. Az eljárást az 1970-es években dolgozták ki állatkísérletek segítségével, az első ember fagyasztott petesejtekből 1986-ban született. A módszer fejlesztése a kezdetekben számos nehézségbe ütközött, mivel a hűtési folyamat viszonylagos lassúsága miatt nagyon kevés petesejt élte túl a fagyasztás, majd kiolvasztás fázisait, ennek következtében csak minimális számú terhesség jött létre fagyasztott petesejtek segítségével (2%-os születési ráta petesejtenként). A jóval kifinomultabb fagyasztási technika, a vitrifikáció megjelenésével azonban sokkal több fagyasztva tárolt érett petesejt élte túl a folyamatot (80–95%), és az új eljárás alkalmazásából származó kezdeti klinikai eredménynek hasonlóak a friss petesejtek felhasználásával történő módszerekéihez (45–65% terhességi ráta, 40% élveszületési ráta). Az első születés 2007-ben történt a leírt módszerrel, mindmáig egyre több olyan tanulmány jelenik meg, amelyben érett petesejtek lefagyasztása, fagyasztva tárolása, majd kiolvasztását követően elfogadható klinikai terhesség arányról és élve születési arányról számolnak be.

A módszer kizárólag menstruációs ciklusokkal rendelkező páciensek esetében alkalmazható, ugyanis csak ebben az esetben eredményezhet a petefészek hormonális stimulációja érett petesejteket, pubertáskor előtti alkalmazása tehát nem javasolt. Másik igen nagy hátránya, hogy a petefészek hormonális stimulálása időigényes – körülbelül két hetet vesz igénybe –, ami egy frissen diagnosztizált malignitás esetében akár végzetes késlekedést is jelenthet a terápia megindításában.

Alternatívát jelenthet éretlen petesejtek gyűjtése a petefészekből, majd megérlelésük laboratóriumi körülmények között (IVM, in vitro maturation). Éretlen petesejtek a menstruációs ciklus bármely szakaszában (mind luteális, mind follikuláris fázisban) gyűjthetők, de akár eltávolított petefészekszövetből is ki lehet nyerni őket, tehát például a petefészekszövet fagyasztásával (lásd később) párhuzamosan is elvégezhető. Az in vitro petesejtérlelést követően az érett petesejteket lefagyasztják. HCG adása után 36 órával történik a petesejtek begyűjtése, tehát az egész procedúra időigénye viszonylag kicsi (2–10 nap alatt elvégezhető). Ez a technika akár serdülőkorban vagy előtte is alkalmazható lenne, bár ezzel kapcsolatban ismereteink szerint még semmilyen tanulmány nem született. A nyert petesejtek érlelést követő megtermékenyülésének aránya 60-70%, de a terhességi ráta alacsonyabb a klasszikus IVF-et követő módszernél. Számos előnye miatt (pl. petefészek-stimulációt nem igényel, gyors, partnerrel nem rendelkező, illetve fiatal pácienseknél is végrehajtható) nagy perspektívát jelent.

Összességében tehát ez az eljárás azoknak a felnőtt pácienseknek javasolt, akik nem rendelkeznek partnerrel a termékenység megőrzését célzó módszer kiválasztásának és igénybevételének idejében. Fiatalabb páciensek esetében nem ajánlott – érett vagy éretlen petesejtek kivételével kombinálva sem –, mivel a petefészkek ekkor általában csak hüvelyi úton közelíthetők meg, ami kiskorúaknál nem megfelelő eljárás. Kevés rákos megbetegedésben szenvedő páciens vette igénybe ezt a módszert termékenysége megőrzésére, és nincs statisztikailag alátámasztott adat a módszer sikerességére vonatkozóan.

Az embriók fagyasztása és fagyasztva tárolása (cryoprezervációja)

A termékenység képességének megőrzésére leggyakrabban alkalmazott módszer az in vitro fertilizáció (IVF)-embrió krioprezervációval, aminek eredményeképpen évente több ezer gyermek születik Európában fagyasztott embriók felhasználásával. Az eljárás első lépése szintén a kontrollált petefészek-stimuláció exogén gonadotropin hormonok, GnRH agonisták vagy antagonisták adásával, ami számos petesejt megérlelését, majd gyűjtését teszi lehetővé. Ez az eljárás azonban bizonyos megbetegedéseknél problémákba ütközhet, ha a kemoterápia vagy sugárterápia megkezdése nem tűrhet halasztást. A petefészek hormonális stimulációja, majd a petesejtek kinyerése, megtermékenyíttetése a kész embriók fagyasztásával együtt 2–4 hetet vesz igénybe, ezért ez a megoldás számos onkológiai páciens számára nem javasolható. Ennek kiküszöbölésére a stimulációs protokollon változtattak, így lehetővé tették a teljes procedúra (stimuláció, petesejtek kinyerése) lezajlását maximum két hét alatt, ugyanis a hormonális stimulációt a női ciklus bármely fázisában – így a luteális fázisban is – elindíthatóvá tették. A módszer hatékonysága hasonló a korábban alkalmazottakéhoz, és a rákterápia megindításában sem feltétlenül okoz késlekedést, tehát biztonsággal alkalmazható. Nagy számú tanulmány azonban még nem áll rendelkezésre ezen eljárással kapcsolatban. Ha azonban a kemoterápiás ciklusok már megkezdődtek, nem javasolt a stimuláció és az embriófagyasztás, mivel számottevően növelheti a rossz minőségű, beágyazódásra alkalmatlan embriók kialakulását.

Lényeges hangsúlyozni, hogy míg a petesejtek lefagyasztása – bár az utóbbi években jelentős fejlődésen ment keresztül – jóval kifinomultabb technikát igényel, az embriók fagyasztva tárolása egy jól bevált, széles körben elterjedt, nagy hatékonyságú módszer. Az embriók fagyasztása egyszerű, és kiolvasztásuk majd transzferálásuk után magas (30-40% körüli) terhességi ráta érhető el. A fagyasztás történhet „lassú fagyasztásos” módszerrel vagy vitrifikációval is, mindkettő hasonlóan eredményes, és az alkalmas módszer az adott IVF-centrumtól – annak saját tapasztalataitól – függhet. Lefagyasztott, majd laboratóriumi körülmények között megtermékenyített petesejtekből csak kisebb arányban származott terhesség, valószínűleg a petesejtek speciális szerkezete miatt, mely extra védelmet jelent számukra a külső stresszhatásokkal – így a fagyasztással – szemben is.

Viszonylag nagy hatékonysági rátája ellenére számos argumentum sorakoztatható fel – a fent említetteken kívül is – az embriófagyasztás ellen, melyeket érdemes figyelembe venni, mielőtt a termékenység megőrzésének ezt a módszerét vesszük igénybe. Ilyen például, hogy egyedülálló páciensnél nem alkalmazható – hacsak nem kíván spermadonáció segítségével gyermeket szülni. Tehát csak stabil párkapcsolattal rendelkező páciensek esetében jön szóba az embriófagyasztás, de ekkor is fennállhat a lehetősége annak, hogy a páciens rákos megbetegedéséből kigyógyulva partnert kíván váltani, tehát érdemes megfontolni a beteg saját, párjától független termékenységének megőrzését is. További argumentum, hogy a rákos megbetegedésben szenvedő pácienseknél a sürgősséggel végrehajtott IVF, majd embriófagyasztás, -kiolvasztás útján létrejött terhességek aránya nem ismert. Különböző statisztikák szerint a terhességi ráta a fagyasztott-felolvasztott embriók felhasználásával 34% 35 éves kor alatt, illetve 19% a teljes populációban. Bár a kemoterápiára előirányzott pácienseknél ez nem tér el feltétlenül, a petefészek-stimulációra alkalmazott módszer különbözhet, enyhén befolyásolva a nyerhető petesejtek és embriók számát. Fiatal páciensek esetén is ki lehet zárni ezen eljárás alkalmasságát, hiszen nagyon ritkán élnek olyan párkapcsolatban, amelynek 10-20 éves távlatban is van jövője, ráadásul a legtöbb országban az embriók fagyasztva tárolásának időtartama korlátozott; könnyen előfordulhat így, hogy az embrió kiolvasztásának és felhasználásának ideje jóval az előtt érkezne el, hogy a pár gyermeket akarna. Súlyos ellenérvek az eljárással szemben a hormonális stimuláció okozta mellékhatások vagy rákterápiában a fentebb leírt késlekedés is.

Összességében tehát az embriófagyasztás egy alaposan kidolgozott, sikerrel alkalmazható technika, mely 25–35%-ban terhességhez vezethet, de a fent részletesen felsorolt hátrányai miatt sok esetben nem alkalmazható módszer, különös tekintettel a fiatalokra.

2. táblázat A legfontosabb termékenységmegőrzési eljárások előnyeinek/hátrányainak összefoglalása

A petefészekszövet fagyasztása és tárolása

Magyarországon elsőként a Versys Clinics – Humán Reprodukciós Intézet kapott kutatási engedélyt petefészekszövet fagyasztására és tárolására. A módszerről részletesebben az oldalon található menüsorból tájékozódhat.