Egynapos sebészet – Versys Clinics

VERSYS CLINICS

Egynapos sebészeti centrum

A Versys Clinics – Egynapos sebészeti centrum az egynapos endoszkópos sebészet egyik fellegvára. A modern sebészet, a fejlett aneszteziológia, az orvostechnika fejlődése új ágazatot hozott létre a betegellátásban, a nappali kórházat, amely az ambuláns betegellátás és a hagyományos kórházi ellátás között helyezkedik el. Az úgynevezett „minimál invazív sebészet” révén teljesen új szemlélet, új módszertan jött létre, mely az operatív orvosi szakmák szinte mindegyikében rendkívül széles körben alkalmazható. Így van ez az általános és a plasztikai sebészet, az urológia és a nőgyógyászat szakterületeinél is, mind a diagnosztika, mind a gyógyító beavatkozás tekintetében. Az egynapos sebészet azt jelenti, hogy a beteg – még az altatásban végzett műtétek után is – a műtétet követő 24 órán belül, többnyire pár órás megfigyelés után, a saját lábán, kísérővel elhagyja a klinikát, és a végső gyógyulás, lábadozás már a saját otthonában történhet. Az otthoni ápolás gondos megszervezése, és a klinikával tartott folyamatos telefonkapcsolat garantálja ennek az ellátási formának a biztonságát. Az egynapos sebészetnek szigorú szakmai, szociális és egyéb, törvénnyel szabályozott feltételei vannak, amelyek megbeszélésére a konzultáció során kerül sor, a szükséges beavatkozásról a szakemberek közösen döntenek.

A Versys Clinics – Egynapos sebészeti centrumban szakembereink az innovatív módszerek alkalmazása mellett a lehető leghatékonyabb és legkíméletesebb ellátást biztosítják pácienseink számára.

A modern orvosi eszközpark, a lézer és az endoszkóp együttes használata lehetővé teszi például az epekő- vagy vesekő-eltávolítást, az aranyér, a kisméretű végbélpolip, a méh, a petefészek, a petevezető, a kismedence egyéb területeinek a műtétjét.

MELYEK A LEGGYAKORIBB BETEGSÉGEK, AMELYEK MŰTÉTI ELJÁRÁSSAL KEZELHETŐK?

MIÓMA

A méhizom jóindulatú daganatos elváltozása, amely simaizomsejtekből épül fel. Sokszor többgócú, kemény, gömbszerű elváltozások képében figyelhető meg, mely a méh falában az egészséges izomszövettől jó elkülönül. A női szervezet egyik leggyakoribb jóindulatú betegsége.

Ha az alábbi tüneteket észleli, forduljon orvoshoz:

Vérzészavar – elhúzódó és rendszertelen, fájdalmas, görcsös menstruáció
Alhasi fájdalom
Meddőség
Vizelési nehézségek
Terhességi szövődmények

A mióma tünetmentes is lehet, a rendszeres kontrollvizsgálat elengedhetetlen.

ENDOMETRIÓZIS

Az endometriosis kezelése hatékonyabban valósítható meg az olyan centrumokban, ahol megfelelő az operatív laparoszkópos felkészültség.

ÖSSZENÖVÉSEK

PCOS – POLYCYSTÁS OVARIUM SYNDROMA

LAPAROSZKÓPIA (LSC)

A diagnosztikus laparoszkópia során a kismedencében és a hasüregben lévő szervek közvetlenül megtekinthetők egy laparoszkóp nevű optikai eszköz segítségével, így orvosaink fontos információkhoz juthatnak a páciens állapotáról.

LAPAROTOMIA

A laparotomia olyan, nagy műtétnek minősülő beavatkozás, melyhez a hasfalon egy 7–15 cm-es metszést ejtünk, s így lehetővé válik a kismedencében elhelyezkedő szervek közvetlen ellátása.

HYSTEROSCOPIA (HSC)

Minimálisan invazív endoszkópos eljárás, amely a méh üregét teszi láthatóvá, és lehetőséget biztosít az észlelt elváltozások eltávolítására, szövettani mintavételre.

A minimálisan invazív módszer ellenére szükségesek elővizsgálatok a diagnosztikus vagy operatív céllal tervezett laparoszkópos beavatkozás előtt. Ezek a vizsgálatok egy belgyógyászati szempontból egészséges személynél:

laborvizsgálat
vércsoport-meghatározás, ellenanyagszűrés
mellkasi RTG-vizsgálat
EKG
altatóorvosi vizsgálat (leletek birtokában egy általános fizikális vizsgálat)
egyéb kiegészítő vizsgálatok a páciens állapotának megfelelően

HOGYAN ZAJLIK A VIZSGÁLAT?

Az első konzultáció ad majd választ arra, hogy a későbbiekben milyen vizsgálat(ok) szükséges(ek).

MIT KELL TENNEM VIZSGÁLAT ELŐTT, MIRE KÉSZÜLJEK?

Amennyiben endoszkópos vizsgálatra kerül sor, mindenképpen éhgyomri megjelenést kérünk pácienseinktől. További fontos információkat az időpont egyeztetése alkalmával kap munkatársainktól.

MEDDIG TART A VIZSGÁLAT?

Az endoszkópos vizsgálat maximum 60 – 90 percet vesz igénybe.

MIT KELL TENNEM VIZSGÁLAT ELŐTT, MIRE KÉSZÜLJEK?

A vizsgálatot követően azonnal megkapja leletét.

MYOMA (LEIOMYOMA UTERI, FIBROID)

A méhizom jóindulatú daganatos elváltozása, amely simaizomsejtekből épül fel. Sokszor többgócú, kemény, gömbszerű elváltozások képében figyelhetők meg, mely a méh falában az egészséges izomszövettől jó elkülönül. A női szervezet egyik leggyakoribb jóindulatú betegsége. Általában a fogamzóképes korban alakul ki, de menopauza után is fennállhat. Az esetek nagy része 40-50 éves korban fordul elő, a nők kb. 25%-át érinti. Növekedési üteme igen változó, akár rendkívül nagy méretűre is megnőhet. Rosszindulatú átalakulása előfordulhat, de ennek az esélye igen kicsi. A mióma kialakulásának pontos oka ismeretlen, az ösztrogén hormon szerepe tűnik elsődlegesnek. Ezt alátámasztják azok a megfigyelések, melyek a betegség gyakoribb előfordulását igazolják ösztrogéntúlsúlyos állapotokban, például rendszeresen elmaradó tüszőrepedés esetén. Megfigyelték továbbá azt is, hogy az ösztrogén szintjének csökkenésekor (pl.: menopauza, terhesség) a daganat mérete is csökkenhet.

A MIÓMÁKNAK TÖBB TÍPUSÁT KÜLÖNBÖZTETJÜK MEG ELHELYEZKEDÉSÜK SZERINT:

Szubszerózus forma: a méh hashártyaborítéka alatt, a méh felszínén helyezkedik el.
Intramurális forma: a méh falában található.
Szubmukózus forma: a méhnyálkahártya alatt helyezkedik el a méh üregéhez közel, esetleg azt deformálva.

A betegség diagnózisa nőgyógyászati tapintási lelet alapján és hüvelyi UH-vizsgálat alapján legtöbbször kimondható. Ritkán, speciális elhelyezkedés esetén egyéb képalkotó vizsgálatok is igénybe vehetők (CT, MRI).

TÜNETEK

A változatos elhelyezkedés és növekedési ütem, méret alapján az okozott tünetek is változatosak, súlyosságuk nem mindig áll egyenes arányban a miómagöb méretével, tehát kisméretű göb is okozhat pl. súlyos vérzészavart.

Vérzészavar: elhúzódó és rendszertelen fájdalmas, görcsös menstruáció a miómák 40-50%-ánál jelentkezik
Alhasi fájdalom: bizonytalan jellegű, vagy akár állandó is lehet.
Meddőség – a mióma elhelyezkedése alapján meggátolja a méhnyálkahártya megfelelő működését.
Vizelési nehézségek – a mióma nyomást gyakorolhat az egyes szervekre a kismedencében, és ezáltal akadályozza azok helyes működését.

Terhességi szövődmények – gyakoribb a vetélés, mert a méhben lévő daganat megakadályozhatja a beágyazódást és gátolja a terhesség megfelelő fejlődését. A szüléskor mechanikus akadályt képezhet, a magzat fekvési rendellenességei is gyakoribbak.
Tünetmentesség is gyakran előfordul. Ez esetben is rendszeres nőgyógyászati kontroll szükséges kb. félévente.

KEZELÉSE:

Tünetmentes kisméretű elváltozások nem igényelnek minden esetben kezelést, ha elhelyezkedésük nem okoz problémát, illetve növekedési tendencia nem figyelhető meg. Ellenkező esetben kezelés nélkül nem várható javulás. Létezik ún. embolizációs kezelés, de ennek hatékonysága és biztonságossága vitatott. Az „alternatív” módszerek (akupunktúra, talpmasszázs) eredményessége nem bizonyított, a bizonyítékokon alapuló modern orvoslás nem alkalmazza a mióma kezelésében.

A legjobb eredményeket a sebészi kezeléssel lehet felmutatni. Napjainkban a laparoszkópos miómaeltávolítás a választandó módszer, mert így a méh megőrizhető későbbi gyermekvállalási szándék esetén, és a kismedence anatómiai integritása is megmarad. A szövődményi ráta alacsonyabb a nyílt hasműtétnél vagy a radikális méheltávolításnál megfigyeltekhez képest.

A műtét a laparoszkópos műtéti technika általános ismertetésénél leírtakhoz hasonlóan történik, a méh falán a göb felett metszést ejtünk, a göböt kipreparáljuk és szükség szerint darabolva eltávolítjuk. A keletkezett sebet összevarrjuk.

ENDOMETRIÓZIS

Kóros elhelyezkedésű méhnyálkahártya esetén beszélünk endometriosis betegségről, azaz minden olyan esetben, amikor méhnyálkahártya vagy annak megfelelő szövet található a méh üregén kívül bárhol a szervezetben. Jóindulatú, ösztrogénfüggő megbetegedés. Panaszokat azért okoz, mert a kóros elhelyezkedésű nyálkahártya követi a normális menstruációs ciklust, ezért a menses ideje alatt ebből a szövetből is véres váladék gyülemlik fel, ami nem tud kiürülni. A folyamat immunológiai reakciókat indít meg, ennek a következményei súlyos összenövések, fájdalom és meddőség lehetnek. Endometriosis a reproduktív korban lévő nők 5–15%-ában fordul elő, 95%-ban a fertilis életszakaszban nem szülő nőkben gyakoribb. Infertilitás miatt vizsgált nőkben kb. 20-30%-ban, fájdalmas menstruáció, krónikus kismedencei fájdalom miatt vizsgált nőknél mintegy 40-60%-ban találnak endometriosist. Menopausában ritka.

Az endometriosis kialakulásának pontos oka ismeretlen, különböző teóriák léteznek.

Endometrium sejtek a méh üregéből kerülnek az érintett szervekre, és ott megtapadnak (implantatio).

Pl.: Retrograd menstruatio – a kürtökön keresztül a kismedencébe jutnak és implantálódnak a menstruáció során lelökődött endometriumrészek.

Lymphogen szóródás, haematogen szóródás, nyirokkeringés vagy a vérkeringés útján kerülnek nem megfelelő helyre a sejtek.

Direkt ráterjedés: az endometrium sejtek közvetlenül terjednek pl. a méh izomfalába, esetleg orvosi beavatkozás során véletlenül kerülnek méhnyálkahártya-részletek az érintett területekre.

Endometriosis bizonyos elméletek szerint a nyálkahártyasejtek terjedése nélkül helyben is kialakulhat, ha a hashártya sejtjei ilyen irányba átalakulnak valamilyen stimulus hatására.

AZ ENDOMETRIOSIST MEGJELENÉSI FORMÁI SZERINT LEHET CSOPORTOSÍTANI:

Adenomyosis (Endometriosis interna) – ha az endometriosisos elváltozás a méh falában az izomrétegben van.
A méhen kívül, de a nemi szervekben megtalálható forma (Endometriosis externa) – ez a leggyakoribb.
Petefészket érintő (ovarialis endometrioma, csokoládécysta): a petefészek speciális cisztája. Folyékony csokoládészerű tartalmát a menstruációval egy időben a petefészekben felhalmozódó és lebomló vér alkotja. Érintheti továbbá a hashártyát különböző helyeken a kismedencében, a méhnyakat, de a hüvelyt is (pelvicus peritonealis, retrocervicalis, cervicalis, vaginalis).

Az endometriosisos elváltozás ritkán előfordulhat bármely más szervben (Endometriosis extragenitalis, pl. húgyhólyag, bél, tüdő) – ezen esetekben a tünetek az érintett szervre jellemzők, általában ciklusosan jelentkeznek. Ilyen lehet a véres vizelés, véres székletürítés vagy véres köhögés.

Az endometriosis diagnosztizálása általában nem egyszerű. Fontos a kórelőzmény megfelelő felvétele és az árulkodó tünetek megfelelő értékelése. Felveti a gyanút a reproduktív életkor, családi előfordulás, rövid menstruációs ciklusok, meddőség. A tünetek közül kiemelendő a ciklikus fájdalom a menstruáció idején, krónikus kismedencei fájdalom az esetek kb. 50%-ában. Fájdalmas, görcsös menstruáció (dysmenorrhea) endometriosis fennállása esetén 60-80%-ban figyelhető meg. Meddőség a betegek 30-40%-ánál jelentkezik, és kb. a betegek negyede számol be fájdalmas közösülésről.

A betegség diagnózisához ritkán elegendő nőgyógyászati bimanuális vizsgálat. Képalkotó vizsgálatok közül az UH-t alkalmazzuk leggyakrabban. De bizonyos kiterjedt esetekben CT, MRI, esetleg cystoscopia, colonoscopia is szükséges lehet.

A sokszor bizonytalan és nem specifikus tünetek és vizsgálati leletek miatt a laparoszkópia a legfontosabb és leghatékonyabb diagnosztikus eszköz. Akár néhány milliméteres elváltozások is okozhatnak meddőséget vagy komoly fájdalmat. Ezek az elváltozások a laparoscopián kívül máshogy nem diagnosztizálhatók biztosan. A tünetek és a laparoscoppal talált kép súlyossága nem mutat szoros összefüggést. A panaszok inkább az infiltráció mélységével, mint felszíni kiterjedtségével vannak arányban.

A tüneteket okozó endometriosist csaknem minden esetben kezelni kell, ritkán figyelhető meg spontán javulás.

A kezelés gyógyszeres és sebészi úton is lehetséges, de fontos tudni, hogy a gyógyszeres kezelés elsősorban a panaszok enyhítésére szolgál, a betegség megszűnése általában nem várható, és a meddőséget sem javítja, ráadásul bizonyos formái komoly mellékhatásokat okozhatnak. A gyógyszeres terápia elméleti alapja, hogy a menstruáció felfüggesztésével a kóros helyen található méhnyálkahártya-részletek sem működnek, illetve egy mesterséges menopauzaszerű vagy terhességet utánzó állapot során ezek a kóros endometrium-részletek elsorvadhatnak. Választható készítmények: Gestagén túlsúlyos monofasisos fogamzásgátló tabletta, gestagének, danazol, GnRH antagonista készítmények, antiprogesteronok, non steroid gyulladáscsökkentők.

Az endometriosist egyedül a sebészi kezelés szünteti meg. A betegek jelentős részénél a meddőség kivizsgálása során derül fény a betegségre. Az ő esetükben kimondottan fontos a konzervatív, szervmegtartó kezelés a későbbi sikeres gyermekvállalás céljából. A beavatkozás az elváltozás laparoscopos maradék nélküli eltávolítását jelenti: teljes excisio, adhaesiolysis, resectio, vaporisatio, sacrauterin szalag denervatioja, praesacralis neurectomia. A laparoscopos beavatkozással gyorsabb a felépülés, kevesebb a postoperativ adhaesio, szövődmény a laparotomiához képest. Az endometriosis kezelése hatékonyabban valósítható meg megfelelő operatív laparoszkópos felkészültség mellett. Különösen igaz ez az endometriosis mélyen infiltráló formáinál, ahol a bél és a húgyvezető érintettsége gyakorta felmerül. Ilyen esetekben sebész és urológus bevonása is szükségessé válhat.

Az endometriosis kismedencei megjelenési formái annyira változatosak, hogy nincs egyetlen laparoszkópos műtéti sablon a kezelésére. Alapelv, hogy csak az elváltozás maradék nélküli kimetszése hozza meg a teljes gyógyulást és előzi meg a kiújulást. Hashártyán található kisméretű endometriotikus szigetek felismeréséhez nagy gyakorlat kell, nem minden esetben a könnyen beazonosítható kékes árnyalatú formákkal találkozunk. Egyes megfigyelések szerint nem elegendő laparoszkópia során az égetés a kis elváltozások gyógyításához, az excisio (kimetszés) jobb eredményeket mutat.

A csokoládéciszta (endometrioma) eltávolítása a laparoscopos cisztaműtéteknek megfelelően történik. Az endometrioma falát megragadva azt elválasztjuk a petefészek tokjától. A cisztafal teljes eltávolítása jelent megfelelő kezelést, különben újratermelődésre kell számítani.

Speciális szakértelmet igényel a végbelet (rectum) érintő, esetleg a Douglas-üreget elzáró endometriosis. Ilyenkor a rectumot el kell választani a hüvelyfaltól, és az infiltráló endometriotikus csomót ki kell metszeni belőle, és ugyanígy a hüvelyfalból is. Sokszor a húgyvezető közelsége vagy érintettsége miatt a retroperitoneumot is fel kell tárni.

ÖSSZENÖVÉSEK

MÉHŰRI ÖSSZENÖVÉSEK (SYNECHIA, ADHAESIO, ASHERMANN-SYNDROMA):

A méh üregében létrejött összenövések nem elsődlegesen alakulnak ki, hanem korábban lezajlott gyulladás vagy műszeres orvosi beavatkozás (pl. terhességmegszakítás, méhkaparás) következményei. Kialakulásuk oka, hogy a méh nyálkahártyája kisebb-nagyobb területeken egészen a méhizom rétegéig megsérül, eltávolításra kerül. A nem megfelelő regeneráció során a méh falai részlegesen vagy súlyos esetben teljesen (Asherman syndroma) összetapadnak. Az adhaesio mértékétől függően fordulhatnak elő tünetek, illetve változik ezek súlyossága. A kórkép következményeiként fennállhat meddőség, vérzészavar, vérzéskimaradás. Ha a beteg kórelőzményének ismeretében méhűri összenövések lehetősége felmerül, akkor a diagnosztikában a hiszteroszkópia a legbiztosabb vizsgálat, és a kezelés szintén hiszteroszkópos úton kísérelhető meg, amikor is az összenövéseket oldani lehet (synechiolysis).

POLYCYSTÁS OVARIUM SYNDROMA (PCOS, STEIN–LEVENTHAL-SYNDROMA):

A betegség egy összetett hormonális rendellenesség és endocrinológiai zavar. Nevét a petefészket érintő elváltozásról kapta, de nem tisztán nőgyógyászati betegségről van szó. A vezető tünetek közé tartoznak az elhízás, fokozott szőrzetnövekedés, pattanásos bőr. A nőgyógyászati panaszok közé tartozik a menstruáció rendszertelensége vagy kimaradása és a meddőség. A szénhidrát- és a lipidanyagcsere zavara is megfigyelhető, a szervezetben magas inzulinszint mellett inzulinrezisztencia áll fenn. Jellemző a férfi nemi hormon (androgén) túlsúlya. Kialakulásának oka ismeretlen, nagyon gyakori betegség, a fejlett országokban egyes adatok szerint a nők kb. 10%-át érinti. A betegségre általában a vérzészavar vagy a meddőség kivizsgálása során derül fény. Diagnózisa a tünetek, a fenti anyagcserezavar és hormonális szabálytalanság jellemző laborparaméterei alapján, illetve hüvelyi UH-lelet alapján állítható fel. Az ultrahang során megnagyobbodott cisztikus petefészkeket találunk, számos gyöngyfüzérszerűen elhelyezkedő, nem megfelelően érő tüszővel. A tüszők szabálytalan működésének következménye az ovuláció hiánya, ami a meddőség oka, továbbá nem megfelelő hormontermelésükkel a szabálytalan ciklusokért is felelősek. Tekintettel arra, hogy gyakori betegségről van szó, sok tapasztalat gyűlt össze a gyógyszeres kezelés lehetőségéről, de ennek ellenére a betegséget célzottan gyógyítani képes készítmény nem áll rendelkezésre. A szénhidrát-anyagcserezavart metformin szedésével lehet ellensúlyozni, és ez sok esetben a nőgyógyászati panaszok tekintetében is javulást hozhat. Gyermekvállalási szándék esetén antiösztrogén klomifen készítmény alkalmazásával lehet ovulációt kiváltani. Ha a beteg terhességet nem tervez, akkor fogamzásgátló tabletta lehet megfelelő tüneti kezelés. Nemritkán találkozunk azonban a gyógyszeres kezelésre rezisztens esetekkel. Ilyen helyzetben műtétes terápia választandó. A modern nőgyógyászati irányelvek alapján a laparoszkópia a megfelelő eljárás. A műtét során a megnagyobbodott, fehér, dudoros petefészkeket a megvastagodott tokján keresztül több helyen coaguláljuk tűelektróda segítségével („drilling”, „golflabdatechnika”). Ez a módszer gyors javulást eredményez, de hatása sokszor átmeneti, a gyermekvállalást egy éven belülre kell időzíteni.

LAPAROSCOPIA (LSC)

Laparoszkópia: a diagnosztikus laparoszkópia során a kismedencében és a hasüregben lévő szervek közvetlenül megtekinthetők egy laparoszkóp nevű optikai eszköz segítségével. A beavatkozás első lépéseként egy vékony tűt (Veress-tű) vezetünk a hasüregbe, melyen keresztül szén-dioxid gázt töltünk, így a hasüreget a gázon keresztül tekinthetjük meg. A műtét végén a szén-dioxodot kieresztjük a hasüregből. Ennek ellenére egy kis mennyiségű gáz visszamaradhat, mely a hasüreg felső részében, a vállban vagy a nyakban fájdalmat okozhat a rekeszizom (ez egy, a tüdő alatt elhelyezkedő izom) ingerlése miatt. A szén-dioxid betöltése után a tűt eltávolítjuk, és a köldökben vagy az alatt ejtett kis (1,2-1,5 cm) nyíláson keresztül egy hegyes eszközt – trokárt – vezetünk be a hasüregbe; ennek hüvelyén keresztül helyezzük be az optikát (a laparoszkópot). Ezután két vagy három kis metszést (1-2 cm) ejtünk a hasfalon (a szeméremszőrzet felső határa fölött), hogy ezeken keresztül helyezzük be azokat a műszereket, melyek a hasüregi szerveken történő manipulációhoz szükségesek. Az ezek után következő lépések attól függenek, hogy a műtét első részében mit találtunk a hasüregben. Ha semmilyen kóros elváltozás nincs, az eszközöket eltávolítjuk. Ha az orvos megítélése szerint a kezelés ugyanazzal a laparoszkópos eszközzel folytatható, a talált elváltozást megpróbálja meggyógyítani (megoperálni).

Az operatív lapaoroszkópia olyan műtéti eljárás, melynek segítségével az endometriózis, petevezető- és petefészek-elváltozások (összenövések, egyes jóindulatú daganatok), miómák, méhen kívüli terhesség, bizonyos méhet érintő elváltozások megoldhatók; ehhez további eszközöket kell a hasüregbe helyezni a fent leírt kis hasfali segédmetszéseken keresztül.

Laparotomia: a laparotomia olyan, nagy műtétnek minősülő beavatkozás, melyhez a hasfalon egy 7–15 cm-es metszést ejtünk, s így lehetővé válik a kismedencében elhelyezkedő szervek közvetlen ellátása. A behatolás lehet függőleges vagy vízszintes irányú. Az elhatározás, hogy laparotomia útján végzünk el egy műtétet, rendszerint már a műtét megkezdése előtt megtörténik; lehetséges azonban, hogy a diagnosztikus laparoszkópia során talált betegség természete kívánja meg a laparotomiára történő áttérést, vagy egy esetleges szövődmény teszi azt szükségessé.

HYSTEROSCOPIA (HSC)

HISZTEROSZKÓPIA (MÉHTÜKRÖZÉS) MENETE:

Olyan, minimálisan invazív endoszkópos eljárás, amely a méh üregét teszi láthatóvá, és lehetőséget biztosít az észlelt elváltozások eltávolítására, szövettani mintavételre. Diagnosztikus hiszteroszkópia során lehetséges a méhűr megtekintése, az operatív hiszteroszkópia során pedig az ismert kóros képleteket lehet eltávolítani.

Diagnosztikus beavatkozás javasolt kóros méhvérzés, meddőség, habituális vetélés bizonyos eseteiben. Operatív beavatkozás pedig a mióma, a méhűri polip eltávolítására alkalmas, de méhűri összenövések, septumok (sövények) megoldására, méhnyálkahártya eltávolítására is kiváló.

A műtét előtti teendők és kivizsgálás egyezik a laparosscopia előtt alkalmazottakkal. Fontos különbség lehet a diagnosztikus hiszteroszkópia esetében, hogy nem feltétlenül szükséges általános érzéstelenítés, hanem rövid vénás narkózisban, esetleg helyi érzéstelenítésben is elvégezhető. Az operatív beavatkozásoknál a laparoszkópiához hasonlóan történik az érzéstelenítés is.

A hiszteroszkópia is speciális endoszkópos jártasságot és műszerparkot igényel. Itt is szükséges az endoszkóphoz csatlakoztatható fényforrás és videokamera, monitor. Az esetek túlnyomó részében a méh üregének kitágításához azt folyadékkal kell feltölteni, ehhez speciális folyadék és speciális műszer is szükséges, ami a folyadékot áramoltatja, az elfolyt folyadékot visszapótolja. Az operatív hiszteroszkópoknak munkacsatornájuk is van, amelyen keresztül sebészi manipulációra alkalmas eszközök vezethetők a méhűrbe, illetve coaguálásra is alkalmas eszközök használhatók. Ilyen típusú készülék a pl. a rezektoszkóp.

Amikor a beteg a műtőasztalon fekszik, és elaltatták, az operatőr fertőtlenítést követően a méhnyakat feltágítja, és a hiszteroszkópot ezen keresztül lassan bevezeti, hogy közben az áramló folyadék a méhűrt kitágítsa. Ekkor lehetővé válik a méhűr megtekintése, a petevezetők szájadékának beazonosítása, és az esetleges kóros elváltozások is látótérbe kerülhetnek. Ha operatív beavatkozás is tervben volt, akkor a méhnyakat kicsit tovább kell tágítani, és a diagnosztikus eszközt a rezektoszkópra lehet cserélni. A műtét végeztével az eszközöket eltávolítjuk.

A műtét után bizonyos, főleg diagnosztikus, beavatkozások esetén aznap távozhat a páciens, operatív beavatkozások után egyéjszakás megfigyelés indokolt, lehetőleg másnap reggelig.

Hiszteroszkópia lehetséges gyakoribb szövődményei: itt is előfordulhatnak altatásból adódó általános műtéti szövődmények, de a speciális technikáknak vannak speciális kockázataik is (szerencsére ritkán fordul elő szövődmény): nyakcsatorna sérülése tágítás során, méhfalsérülés, vérzés. A méhfalsérülés abban az esetben kifejezetten súlyos, ha egyúttal hasűri szervek sérülése is felmerül (bél, húgyhólyag). Posztoperatív szövődményként ritkán kismedencei gyulladás fordul elő. Speciálisan az operatív hiszteroszkópiára jellemző veszély, hogy a méhűr műtét alatti tágan tartására alkalmazott folyadék a keringésbe kerül, és keringési zavart, ioneltérést, neurológiai tüneteket okozhat. Ezért mindig figyelni kell a bevitt és a kifolyt folyadék különbségét. Ha a különbség a 10 000 ml-t meghaladja, vagy a beavatkozás hossza az egy órát átlépi, a műtétet abba kell hagyni akkor is, ha egy ülésben nem lehetett addig elvégezni.

Általánosságban elmondható, hogy a hiszteroszkópia biztonsággal alkalmazható eljárás, ami után a regeneráció kifejezetten gyors, kifejezett posztoperatív fájdalomra, tünetekre nem kell számítani.

AZ ENDOSZKÓPOS MŰTÉTEK MENETE

LAPAROSZKÓPIA MENETE:

Fontos a műtét megfelelő időzítése, általában a menstruáció utáni napokban, a ciklus első felében szoktuk tervezni a műtétet.

labor
vércsoport-meghatározás, ellenanyagszűrés
mellkasi RTG-vizsgálat
EKG
altatóorvosi vizsgálat (leletek birtokában egy általános fizikális vizsgálat)
egyéb kiegészítő vizsgálatok a páciens állapotának megfelelően

Laparoszkópos műtéteket általában ún. „egynapos ellátás” keretében el lehet végezni, ami azt jelenti, hogy a műtét napján reggel jelentkezik a beteg éhgyomorral (előző este még lehet vacsorázni, de aznap már inni sem szabad). Ha az operáló orvos vagy az altatóorvos korábban speciális előkészítést nem javasolt, akkor különösebb tennivaló nincsen. Fontos az ékszerek és főleg a testékszerek eltávolítása, szájban lévő piercing az altatást, köldök vagy intim piercing a műtétet akadályozhatja és szövődményforrást jelenthet. Műtét megkezdése előtt a húgyhólyagot ki kell üríteni. A műtét kezdete előtt a beteget műtősfiú a műtőasztalra fekteti a kivitelezni kívánt műtéthez optimális testhelyzetben. Ezt követően az altatóorvos és asszisztense az alkar vénájába vezetett vékony csövön keresztül altatószereket és izomlazító szereket ad be, a beteg elalszik, fájdalmat, kellemetlenséget egyáltalán nem érez. A megfelelő lélegeztetés biztosítására ezután tubust vezetnek be a légcsőbe. Ekkor a műtétet végző orvos és asszisztense fertőtleníti és izolálj a műtéti területet. A műtősnő addigra előkészíti a steril műszereket, melyek az elvégzendő beavatkozáshoz szükségesek. Ez az előkészület laparoszkópos műtét esetén hosszabb folyamat, hiszen a hasüreget gázzal fel kell tölteni, hogy legyen hely a műtét elvégzéséhez, fényforrást kell alkalmazni, hiszen nem nyílt technikáról van szó, ahol közvetlenül műtőlámpa tudná megvilágítani a kérdéses régiót. Ugyanez a magyarázata annak, hogy az operatőr nem látja közvetlenül a szervet, amelyen a beavatkozást végzi, a képet a hasüregből videokamera továbbítja monitorra. A speciális technika azt jelenti, hogy a műszerek is speciálisak, a hagyományos sebészeti eszközök nem alkalmasak laparoszkópia elvégzésére. Ezért szükséges a műtő és az eszközök előkészítése jóval azelőtt, hogy a beteg a helyiségbe megérkezne.

FONTOSABB MŰSZEREK, ESZKÖZÖK:

insufflator készülék (hasüregbe a gáz beáramoltatásáért felelős)
fényforrás, fénykábel, videokamera, amelyek az endoszkópos eszközhöz illeszthetők
monitor
trokár (ezen keresztül visszük a hasüregbe a laparoszkópot és a műtéti eszközöket)
szívó-mosó berendezés
coaguláló eszközök
daraboló eszközök
sebészi eszközök

Az előkészületeket követően az operatőr a köldökgyűrű alsó részén 10-15 mm-es metszést ejt, itt vezeti be a trokárt, amelyen keresztül a hasüreget gázzal feltölti (CO2), vagy történhet a feltöltés úgy is, hogy egy vékony speciális tűt (Veress-tű) szúr be először a hasfalon keresztül és a trokárt csak akkor vezeti be, amikor a hasüreget a gáz már feltöltötte. A trokáron keresztül bevihető a laparoszkóp, amellyel a hasűri szerveket meg lehet tekinteni. Ha a műtéthez szükséges, 2-3 segédtrokár is bevezethető a „bikinivonal” magasságában a bőrön ejtett kb. 1 cm-es metszéseken keresztül. Ez a művelet már láthatóvá tehető és ellenőrizhető a monitoron.

Ezután a beavatkozás az adott kórkép műtéti technikájának megfelelően folytatódik tovább.

A műtét végén az operáló team gondosan ellenőrzi, hogy nem maradt-e vérzés a preparációnak megfelelő területen, vagy nincs-e sérülés a környező szerveken. Ha ilyen nincsen, akkor az eszközöket eltávolítják, a gázt a hasból kiengedik. A pici bőrmetszéseket egy-egy öltéssel megvarrják.

Az altatóorvos a beteget felébreszti, a légcsövéből eltávolítja a tubust, és ha stabil az állapota, a műtősfiú a kórterembe szállítja. Diagnosztikus műtét esetén a beteg akár aznap hazamehet, operatív laparoszkópia után általában egyéjszakás megfigyelés indokolt.

KOCKÁZATOK, SZÖVŐDMÉNYEK

VESZÉLYEK, SZÖVŐDMÉNYEK ÉS KELLEMETLENSÉGEK:

Manapság a sebészeti műtétek általában biztonságosak, gyógyító értékűek és nemegyszer életmentő jellegűek. Mindazonáltal bármilyen típusú műtéti beavatkozás magával hordoz bizonyos veszélyt, amely a csekély szintűtől egészen a halálos kimenetelig terjedhet. Fontos, hogy ismerje ezeket a lehetséges szövődményeket, mielőtt beleegyezését adná az Ön és kezelőorvosa által tervezett műtéthez. Az alábbiakban felsorolt lehetséges szövődményekkel nem megrémíteni, hanem tájékoztatni szeretnénk, így is megkönnyítve döntését. Ezek azok az esetleg bekövetkező, előre nem tervezett reakciók, melyeket az Ön szervezete adhat a műtéti beavatkozásra.

TÚLTÖLTÉSI SZINDRÓMA („TUR-SZINDRÓMA”):

Ha a hiszteroszkópia során használt töltőfolyadékból túl sok kerül a szervezetbe, előfordulhat, hogy a vér kémiai összetétele megváltozik, vagy a tüdőben ödémafolyadék halmozódik fel. Ez életveszélyes állapotot eredményezhet, de a folyadékbeáramlás gondos felügyeletével csaknem minden esetben megelőzhető.

FERTŐZÉS:

A szövetek kis fokú bakteriális vagy egyéb fertőző ágenssel történő érintkezése mindig bekövetkezik, ha sebzést ejtünk, vagy valamilyen műszert vezetünk a test belsejébe. Az esetek legnagyobb többségében a szervezet természetes védekezőképessége gond nélkül legyőzi ezt az állapotot. Ritkán fertőzés jöhet létre a sebben, a hasüreg belsejében, vagy ez tovaterjedhet a vérben. Ilyenkor antibiotikumokat adunk, kivételesen további műtéti beavatkozásra lehet szükség a fertőzés leküzdéséhez. A bemetszés helyén fellépő fertőzések egy bizonyos fajtája – ezt egy speciális, ritka baktérium okozza – a környező szövetekre is ráterjedhet; sajnos torzító hegképződéssel gyógyulhat, igen súlyos formája pedig halálos is lehet. Ilyen fertőzés Magyarországon csak néhány esetben fordult elő. A vérbe is bejutó fertőzések különösen súlyos szövődményt jelentenek, és úgynevezett szeptikus sokkot okozhatnak; az ilyen betegek kb. fele sajnos nem éli túl ezt a szövődményt.

VÉRZÉS:

A vérerek átvágása vérzést okoz, ez mindenfajta műtéti beavatkozásnál így történik. A fellépő vérzés általában nehézség nélkül megszüntethető. Bizonyos esetekben azonban az elvesztett vér mennyisége megköveteli, hogy vérátömlesztéssel pótoljuk. Ha vérátömlesztés válik szükségessé, esetlegeses májgyulladás (hepatitis) és AIDS-fertőzés válik lehetségessé. Tudni kell azt is, hogy a vérbankok igen biztonságos és megbízható teszteket végeznek a fenti két betegség kiszűrésére; de nincs abszolút biztonságos módszer a transzfúzió esetleg lehetséges egyéb szövődményeinek kizárására, melyek közül némelyik igen súlyos, kivételes esetben akár halálos is lehet. Minden műtét után, az ún. posztoperatív szakban, felléphet a műtét során még nem észlelhető vérzés, ezt műtéti utóvérzésnek nevezzük, ez gyakran csak ismételt műtéti beavatkozással szüntethető meg.

GYÓGYSZERMELLÉKHATÁSOK:

Elképzelhető, hogy egyes gyógyszerekre nem várt allergiás reakció lép fel; némely esetben a várt hatás nem következik be; ritkán az alkalmazott gyógyszer egyéb, előre nem látható panaszokat okozhat. Fontos, hogy kezelőorvosát tájékoztassa arról, hogy mely gyógyszerekkel volt korábban bármilyen problémája; valamint arról, hogy jelen pillanatban milyen gyógyszereket szed, beleértve a recept nélkül kapható készítményeket (pl. fájdalomcsillapítók, görcsoldók) is.

AZ ALTATÁSSAL KAPCSOLATOS MELLÉKHATÁSOK:

A hasüreg feltöltéséhez használt szén-dioxid a hashártyán keresztül a vérbe szívódik fel; rendkívül nagy mennyiségben esetleg szívritmuszavart, még ritkábban szívmegállást okozhat. Ennek megelőzésére az altatásért felelős orvos (az aneszteziológus) a műtét előtt egy csövet (tubust) vezet a légcsőbe, ennek segítségével a műtét alatt oxigént pumpál a tüdőbe, és eltávolítja a fölösleges szén-dioxidot. A műtét után enyhe torokfájás vagy rekedtség léphet fel. Egyes ritka esetekben előfordulhat, hogy az Ön szervezete a szokásostól eltérően reagál az érzéstelenítéshez és az altatáshoz használt gázokra, gyógyszerekre vagy más módszerekre. Igen ritka esetekben kóma vagy halálos szövődmény is előfordulhat. Az altatóorvos meg fogja Önnel beszélni az érzéstelenítés részleteit, valamint válaszolni fog az Önben felmerült kérdésekre. Az altatás, valamint a műtét utáni állapotát folyamatosan figyelni fogjuk a posztoperatív őrző kórteremben.

AZ EREK GYULLADÁSA ÉS ELZÁRÓDÁSA:

Az erek vérrög által okozott elzáródását trombózisnak, gyulladását flebitisznek nevezzük, ha a fenti történések együttesen jelentkeznek, tromboflebitiszről beszélünk. Ennek kezelésére bizonyos esetekben alvadásgátló gyógyszereket és antibiotikumokat használunk.

A véralvadékok leszakadhatnak eredeti helyükről, majd elsodródhatnak onnan, így károsíthatnak más szerveket is. (Ebben az esetben embóliáról beszélünk.) Az agy véralvadék okozta károsodását stroke-nak nevezzük, és esetleg átmeneti vagy maradandó agysérülést okozhat. A szívet vagy a tüdőt elzáró nagy alvadék szívelégtelenséget, súlyosabb esetben halált is okozhat. Tudnunk kell, hogy az ilyen szövődmények igen ritkák. Érdemes tudni, hogy a trombo-embóliás megbetegedések gyakran egy veleszületett genetikai eltérés kapcsán alakulnak ki. Ezért nagyon fontos, hogy kezelőorvosát és az altatóorvost tájékoztassa, ha családjában előfordult már ilyen jellegű megbetegedés.

MÁS SZERVEK SÉRÜLÉSE:

Laparoszkópia és laparotomia során egyaránt sérülhetnek más, a hasüregben elhelyezkedő szervek, pédául a méh, a petefészek, a petevezető, az erek, a belek, a húgyhólyag vagy a húgyvezeték. Ilyen esetekben további műtét válhat szükségessé, melyet az adott szakterület specialistája végez, és az ápolás jelentős mértékben meghosszabbodhat. Vannak olyan állapotok, betegségek (pl. rosszindulatú daganatok, endometriózis, súlyos gyulladások), melyek műtétje során a belső női nemi szervekhez igen közel elhelyezkedő más szervek (belek, húgyhólyag, erek, idegek) elkerülhetetlenül a műtét részeivé válnak, esetleg ezáltal maradandóan megváltozik működésük. A műtét ilyen jellegű kiterjesztésének szükségességéről az operáció során orvosa dönt. Minden laparoscopos beavatkozás előtt figyelembe kell venni, hogy néhány esetben a beavatkozást esetleg laparotomiás (nyitott hasműtét) úton lehet befejezni, erre akkor kerül sor, ha a műtét során talált elváltozás nem orvosolható biztonsággal laparoscopiával, vagy esetleg valamely melléksérülés teheti ezt szükségessé.

IDEGGYÓGYÁSZATI SZÖVŐDMÉNYEK:

Az anesztézia vagy a műtét esetlegesen enyhe vagy súlyos ideggyógyászati komplikációkat okozhat, beleértve a halálos kimenetelt is. Tudnunk kell, hogy ezek valószínűsége kifejezetten ritka. A laparotomiás metszés körül néha csökkent érzés vagy paresztézia (kóros érzékelés) alakulhat ki annak következtében, hogy a bemetszés során károsodhatnak a kis felszínes érzőidegek. Ez az érzékelési zavar általában spontán elmúlik, és visszatér az eredeti állapot, hetek, néha hónapok múltán. A hasfali feltárók nyomása miatt esetlegesen az alsó végtagok gyengesége következhet be, ami néhány hét alatt megszűnik. Laparoszkópia során szokatlan, de nem teljesen kizárt az idegek nyomása következtében fellépő hasfali érzészavar, vagy még ennél is ritkábban alsó végtagi gyengeség. Ez az általában spontán megszűnő eltérés néhány hétig tarthat.

EGYÉB VESZÉLYEK:

Azt mondhatjuk, hogy csaknem lehetetlen felsorolni minden olyan veszélyt, szövődményt vagy nem várt elváltozást, mely egy műtéti beavatkozás során felléphet. Minden műtét egyedi, különbözik a többitől. Még abban az esetben is jelentkezhet váratlan szövődmény, ha egy egyébként teljesen egészséges fiatal pácienst a legjobban képzett sebész és aneszteziológus operál. A súlyos szövődmények kifejezetten ritkák, de a legtöbb esetben előre nem jósolhatók. Egyetlen orvos sem fog szándékosan szövődményt előidézni! Nagyon fontos, hogy mindenki, aki beleegyezik abba, hogy betegségét műtéttel gyógyítsák, megértse azt, hogy a szövődmények lehetőségét is el kell fogadnia. Ha további kérdései merülnének fel műtétjével kapcsolatban, szeretne a fentieknél bővebben hallani a lehetséges komplikációkról, természetesen örömmel állunk rendelkezésére.