Laparoszkópia (LSC) és Laparotómia – Minimálisan invazív és nyitott hasi műtéti eljárások összehasonlítása

Mi az a laparoszkópia?

A laparoszkópia egy minimálisan invazív sebészeti eljárás, amelynek során a hasüreg és a kismedence szervei közvetlenül vizsgálhatók és – szükség esetén – kezelhetők is. Az eljárás során egy laparoszkópnak nevezett optikai eszközt vezetünk be a hasüregbe, amely lehetővé teszi az orvos számára, hogy monitoron keresztül nagyított képen, pontosan vizsgálja a belső szerveket.

A beavatkozás menete

Hasüreg előkészítése
A beavatkozás első lépéseként egy vékony tűt (Veress-tű) vezetünk a hasüregbe, amelyen keresztül szén-dioxid gázt juttatunk be. Ez a gáz „felfújja” a hasüreget, így biztonságosan létrejön a munkatér, és jól láthatóvá válnak a hasi szervek.

Eszközök behelyezése
A gáztöltés után a tűt eltávolítjuk, majd a köldökben vagy annak közelében ejtett kb. 1–1,5 cm-es bőrmetszésen keresztül bevezetjük a trocart, amelyen át a laparoszkóp optikája kerül a hasüregbe. További 2–3 kisebb metszés szükséges az oldalsó műszerek bevezetéséhez, jellemzően a szeméremcsont felett.

Vizsgálat és beavatkozás
A hasüreg és a kismedencei szervek részletes áttekintése után, amennyiben kóros elváltozást nem találunk, a vizsgálat befejezhető. Ha azonban a feltárt eltérések sebészeti megoldást igényelnek, akkor a laparoszkópos eszközökkel a műtét ugyanazon behatolásokon keresztül elvégezhető.

Műtét lezárása
A beavatkozás végén a szén-dioxidot kiengedjük a hasüregből. Ennek ellenére kis mennyiségű gáz visszamaradhat, amely átmeneti váll- vagy nyakfájdalmat okozhat a rekeszizom ingerlése révén.

Operatív laparoszkópia – Mire használható?

A laparoszkópos technika segítségével számos nőgyógyászati elváltozás nagy biztonsággal és hatékonysággal kezelhető, például:

Endometriózis

Petefészek- és petevezeték-elváltozások (ciszták, összenövések, torzió)

Jóindulatú daganatok (pl. dermoid cysta)

Miómák (subserosus és intramuralis típus)

Méhen kívüli terhesség

Bizonyos méhűri rendellenességek, például Asherman-szindróma vagy veleszületett fejlődési variációk

A laparoszkópia különösen fontos szerepet játszik az asszisztált reprodukciós kezelések (pl. IVF) előtti kivizsgálás és előkészítés során. Az olyan rejtett kismedencei tényezők, mint az endometriózis vagy összenövések, negatívan befolyásolhatják az embrió beágyazódását – ezek célzott kezelése jelentősen javíthatja az IVF sikerességi arányát.

Mi a különbség a laparotómiával?

A laparotómia hagyományos, „nyitott” hasi műtét, amely során 7–15 cm hosszú metszést ejtünk a hasfalon – lehetővé téve a kismedencei szervek közvetlen hozzáférését. A metszés lehet függőleges vagy vízszintes (pl. Pfannenstiel-metszés).

A laparotómia jellemzően akkor válik szükségessé, ha:

A tervezett műtét jellegéből adódóan laparoszkóposan nem kivitelezhető

A diagnosztikus laparoszkópia során előre nem látott komplex vagy sürgős állapot igazolódik (pl. vérzés, daganat)

Intraoperatív szövődmény jelentkezik, amelyet nyílt műtéttel biztonságosabb ellátni

Összefoglalás

A laparoszkópia a modern nőgyógyászat és sebészet egyik alappillére, amely lehetővé teszi, hogy a betegek gyorsabban gyógyuljanak, kevesebb fájdalommal és rövidebb kórházi tartózkodás mellett. Ugyanakkor bizonyos esetekben a laparotómia továbbra is indokolt és szükséges lehet. Az alkalmazott műtéti technika kiválasztása mindig az adott beteg klinikai állapotától, az elváltozás természetétől és a sebész megítélésétől függ.