Az agyalapi mirigy betegségei

Az agyalapi mirigy (hipofízis) az agyalapon, az ún. töröknyeregben elhelyezkedő kis szerv, mely fontos szerepet játszik az egész hormonháztartás irányításában.
Két fő részét különítjük el, az elülső és a hátsó lebenyt.

• hGH: human growth hormone, növekedési hormon
• PRL: prolaktin, tejelválasztást serkentő hormon
• ACTH: adrenokortikotróp hormon, a mellékvesekéreg működését szabályozó hormon
• FSH: folliculus stimuláló hormon, nőkben a peteérést, férfiakban a spermiumtermelést szabályozza
• LH: luteinizáló hormon, nőkben a sárgatest működését, férfiakban a Leydig sejtek tesztoszteron termelését szabályozza

Az agyalapi mirigy elülső lebenyének kóros hormontermelése:

hGH (humán growth hormone): növekedési hormon

Gyermekkorban a növekedéshez szükséges. Felnőttkorban is fontos szerepe van a stresszre adott válaszban, az izomerő fenntartásában és a zsíreloszlás szabályozásában.
Túltermelődését az agyalapi mirigyben elhelyezkedő, ált. 1 cm-nél kisebb jóindulatú daganat (adenoma) okozza.

• gyermekkorban: óriásnövés, gigantizmus
• felnőttkorban: akromegália

Jellemzője a kezek, lábak az orr, a fej és az állkapcsok, illetve a belső szervek méretének növekedése. Korai felismerése és kezelése nagyon fontos, hiszen a szív megnagyobbodása miatt ritmuszavarokhoz és korai szívhalálhoz vezethet. A növekedési hormon ún. kontrainzuláris hatású (az inzulin hatásával ellentétes), ezért a túltermelődése 2. típusú cukorbetegséghez vezethet.

Diagnosztika: A betegség bizonyításához naponta többször hGH-meghatározást végzünk vénás vérből.

Kezelése ma Magyarországon elsősorban sebészi, idegsebészek által, az orrlyukon keresztüli behatolásból végzett műtét. Amennyiben a műtét nem biztosít megfelelő kontrollt, gyógyszeres kezelés lehetséges. Erre ún. somatostatin analógok használatosak, melyeket intramuscularis injekció formájában adunk, havonta egyszer (pl. Sandostatin LAR, Somatuline Autogel).

Hiánya gyermekkorban a növekedés elmaradását okozza. Felnőttkorban az izomtömeg, izomerő csökkenéséhez és csontvesztéshez vezethet. Magyarországon jelenleg azokat a betegeket lehet kezelni, akiknek agyalapi mirigyét eltávolították, és több teszttel is bizonyítható a növekedési hormon hiánya. A hormon injekciós formában naponta adandó (pl. Genotropin, Norditropin, Nutropin, Saizen stb.)

PRL: prolaktin

A PRL az agyalapi mirigy által termelt hormon, mely nőkben a tejelválasztást okozza, illerve fokozza. Természetesen ez a szoptatás ideje alatt a legfontosabb.
Ez a hormon azonban gyermekkorban is termelődik, de csak a serdülés elérkeztével kezd a vérben mérhető töménysége észrevehetően növekedni mindaddig, amíg a felnőttekre jellemző értéket el nem éri. A PRL termelődése egy állandó tónusos gátlás alatt áll, melyet a hipotalamikus dopaminerg neuron rendszer hatása okoz. Ha a nő teherbe esik, egyéb hormonok hatására visszaszorul ez a gátlás és elindulhat a tejelválasztás. Az ösztrogénnek és a progreszteronnak köszönhetően a terhesség alatt az emlőben gazdag mirigyrendszer fejlődik ki, míg egyéb hormonok annak a ribonukleinsavnak a létrejöttében működnek közre, amely a tejfehérje szintézisét teszi lehetővé.

Szülés után a PRL-nak szerepe van abban is, hogy a szoptató anyáknak egy ideig nem indul meg a havi vérzésük. Nem véletlen, hogy ha valamilyen ok (egyebek között e hormon képződésének az elmaradó gátlása, az agyalapi mirigy prolaktint készítő daganata vagy a pajzsmirigy csökkent hormontermelése) miatt a kelleténél több prolaktin kering a vérben, az – ma még nem teljesen tisztázott módon – megakadályozhatja a petefészekbeli tüszőérést és -repedést, következésképp a havi vérzés bekövetkezését is.

A magas prolaktinszint okai:

• terhesség, szoptatás, az emlő stimulálása, stressz

• prolaktinoma: az agyalapi mirigy jóindulatú daganata
• petefészek, mellékvesekéreg bizonyos daganatai
• súlyos hypothyreosis (pajzsmirigy-alulműködés)
• a mellkas és az emlő sérülése
• idült veseelégtelenség
• májbetegség
• Parkinson-kór
• némely agyműtét

• gyomorürülést elősegítő szerek: Cerucal, Motilium
• pszichiátriai szerek: antipszichotikumok, antidepresszánsok
• női nemi hormonok (fogamzásgátlót szedők 30%-ának magas a PRL-szintje)

A magas PRL-szint leggyakoribb oka az agyalapi mirigy elülső lebenyének jóindulatú daganata, a prolaktinoma, mely az agydaganatoknak körülbelül a 10 %-át teszi ki. Jóindulatú, lassan növő elváltozás, mely csak hosszú idő után okoz tüneteket. Mérete alapján elkülöníthetünk ún. mikroadenomát (1 cm-nél kisebb daganat) és makroadenomát (1 cm-nél nagyobb tumor).

• nőkben: menstruációs zavarok, teherbeesési nehézség, emlőfeszülés, tejcsorgás (szoptatás nélkül)
• férfiakban: emlő egy- vagy kétoldali megnövekedése (ginekomasztia), libidócsökkenés, potenciazavar

Diagnózisa: ha három különböző időpontban vett vérmintában magas PRL-szintet mérünk, hiperprolaktinémiáról (magas PRL a vérben) beszélünk. Ahhoz, hogy ezt az agyalapi mirigy daganata okozza-e, ún. sella MRI (agyalapi mirigy mágneses rezonancia vizsgálata) vagy sella CT (computer tomográfia) vizsgálatot kell végezni. Feltétlenül meg kell vizsgálnunk az egyéb lehetséges kóroki tényezőket is, elsősorban enyhén emelkedett PRL-szint esetén.

Kezelése: A diagnózistól függően kerül sor a gyógyszeres, a sebészeti és a besugárzásos kezelésre. Az esetek legnagyobb részében a gyógyszeres kezelés megfelelő kontrollt biztosít. A magas PRL kezelésében alkalmazható szerek: Bromocriptin (bromergocriptin), quinagolid (Norprolac) és cabergolin (jelenleg Magyarországon nincs forgalomban). A kezelés hatása már 1-2 hét alatt észrevehető módon gátolja a tejelválasztást, ill. a PRL-szintet, és 6-8 hét múltán megindítható vele a havi vérzés. Nagy, a szemideg-kereszteződést nyomó makroadenomák esetében van csak szükség idegsebészeti beavatkozásra vagy esetleg külső besugárzásra. A műtétet általában az orrlyukon keresztüli behatolásból (ún. transsphenoidalis) végzik, mely nem jár látható heggel az arcon. Sugárkezelés csak a fentiekben ismertetett kezelési módokkal sem kontrollálható PRLoma esetében lehet szükséges, mely lehet ún. gamma-kés vagy külső besugárzás. Ezek használatára extrém ritka esetekben van szükség.

TSH: tireoidea stimuláló hormon (pajzsmirigy-irányító hormon)

Az agyalapi mirigy azon hormonja, mely a pajzsmirigyműködését szabályozza. A pajzsmirigynek és „irányításának” megfelelő működése szükséges a normális fejlődéshez, a stresszhez való alkalmazkodáshoz, valamint jelentős a szerepe az anyagcsere-folyamatok szabályozásában.

A hipotalmo-hipofizis-pajzsmirigy tengely az ún. negatív feed back (visszajelzés) által szabályozott (egy hormon túltermelődése esetén a serkentő hormonjának szintje csökken). Amennyiben a pajzsmirigy működése csökken (hypothyreosis), a TSH emelkedni kezd. Ha a pajzsmirigy túlműködik, a TSH alacsony. A TSH elválasztását a hipotalamusz TRH-ja is serkenti.

A magas TSH okai: leggyakrabban hypothyreosis (pajzsmirigy-alulműködés), illetve extrém ritka esetekben az agyalapi mirigy jóindulatú, TSH-termelő daganata. Magas TSH és annak ellentmondó pajzsmirigy-túlműködésre utaló tünetek esetén a pajzsmirigy által termelt ft3 és ft4 meghatározása szükséges.

Az alacsony TSH okai: leggyakrabban hyperthyreosis (a pajzsmirigy túlműködése), ritkábban a hipofízis intakt működésének hiánya (pl. műtét utáni állapotban). Alacsony TSH esetén érdemes meghatároznunk a pajzsmirigyben termelt hormonok szintjét (ft3, ft4), mert ez alapján tudunk dönteni a valódi kórokról.

ACTH: adrenokortikotróp hormon

Az agyalapi mirigy azon hormonja, mely a mellékvesekéreg működésének irányításához szükséges. ACTH hatására a mellékvesékben fokozódik a kortizol és más hormonok elválasztása, és azok emelkedő szintje visszagátolja az ACTH-t (ún. negatív feed back).

Agyalapi mirigy daganata (ált. mikroadenoma), ami ún. Cushing-szindrómát okoz, melynek nagyon jellegzetes tünetei vannak (pirosas-lilás csíkok a hason, alma típusú elhízás, a nyakon ún. bivalypúp, holdvilágarc). Diagnosztikájában a sorozatos hipofizis és perifériás hormonmérések szükségesek Cushing-szindróma esetén elmarad az éjszaka folyamán a kortizol- (mellékvesekéreg hormon) szint csökkenése, és nappal is magas kortizolszintek észlelhetők, magas ACTH-szint mellett. Sokszor a hormonális diagnosztika nehéz és sok buktatóval járhat, ezért mindenképpen szükségünk van sella MRI és hasi ultrahang, ill. CT-re vagy MRI -re is, hogy tisztázzuk, a hormoneltérést okozó betegséget az agyalapi mirigy jóindulatú daganata vagy a mellékvesé(k)ben elhelyezkedő daganat okozza-e. Kezelése sebészi, tehát a tumor eltávolítása szükséges.

A mellékvesekéreg nem kellő működése (mellékvese-elégtelenség, Addison-kór), ami a kortizolszint csökkenését az ACTH termelésének fokozódását váltja ki. Tünetei jellegzetesek: gyengeség, fáradékonyság, a bőrszín fokozatos sötétedése. Diagnosztikájában fontos mind a perifériás (mellékvesekéreg) mind a hipofízis hormontermelésének meghatározása. Kezelése: a perifériás hormonpótlás elengedhetetlen. Használatos a hidrokortizon (Cortef) a mellékvesekéreg glükokortikoid hormonjainak pótlására, ami szükség esetén fludrokortizonnal (mineralokortokoid) egészítendő ki.

Az agyalapi mirigy ACTH termelése általában műtétet követően esik ki, de lehet következménye ún. hipofizitisznek (hipofizis autoimmun gyulladása). Az alacsony ACTH hatására a mellékvesekéreg irányítása kiesik, a mellékvesék hormontermelése csökken, ami akár életet veszélyeztető mellékvesekéreg-elégtelenséghez vezethet (hipadrénia).A hirtelen kialakuló hipadréniának nagyon súlyos tünetei lehetnek: alacsony Na-szint, hasi fájdalmak, hányás, renyhe bélműködés, gyengeség, elesett általános állapot. A hipadrénia diagnózisához meg kell mérnünk mind az ACTH, mind a perifériás hormonok szintjét (kortizol, DHEA, DHEAS, ill. aldoszteron).

Kezelése: a hiányzó perifériás hormont – amely jelen esetben a mellékvesekéreg hormon – kell pótolni. Erre jelenleg a hidrokortizon (Cortef) használatos. Az agyalapi mirigyet is érintő műtétek előtt, illerve ha szükséges, a műtétet követően is adunk hidrokortizont, hogy kezeljük az esetlegesen sérült ACTH-termelés következtében létrejövő mellékvese-elégtelenséget.

FSH: follikulus stimuláló hormon

Az FSH-t a hipofízis termeli. Termelését egy összetett rendszer szabályozza, melyhez a nemi szervek (gonadok), az agyalapi mirigy és a hipotalamusz összehangolt működése szükséges.

A laboratóriumban meghatározott FSH és annak referenciatartománya (normális szintje) számos tényezőtől függ (pl. a páciens kora, neme, a populáció, amelyből a mintavétel történt, a teszt módszere), az eredmények számértékei laboratóriumonként mást és mást jelenthetnek. Ezért ehhez a teszthez nem lehet általánosan érvényes referenciatartományt rendelni. A laboratóriumi leleten az a referenciatartomány van feltüntetve, amely a vizsgálatot végző laboratóriumban érvényes. Mindenképpen ajánlott az eredményeket szakorvossal megbeszélni, és a többi hormon ismertében, azokkal való összefüggésében kiértékelni.

Nőkben az FSH stimulálja a petefészek follikulus (tüsző) növekedését és fejlődését a menstruációs ciklus follikuláris fázisában. A menstruációs ciklus két fázisra osztható: follikuláris és a luteális fázisra. A két fázis elkülönítése a jellemző hormonok, az FSH és a luteinizáló hormon (LH) koncentrációjának lökésszerű növekedése alapján történik. Az ovuláció, a petesejt kilökődése a petefészekből röviddel az LH szintjének emelkedés után történik. A follikuláris fázisban az FSH indítja el az ösztradiol termelését a follikulusban, míg a luteális fázisban az FSH a progeszteron termelését stimulálja. Az ösztradiol és a progeszteron mennyisége jelenti a visszajelzést a hipofízis számára az FSH-termelést illetően. Férfiakban az FSH a spermiumtermeléshez és éréshez szükséges.

Az FSH magas szintje általában a perifériás szerv (nemi szervek) elégtelenségét tükrözi. Nőkben menopausa (csökkent petefészek-működés), férfiakban a spermiogenezis zavara okoz magas FSH-szintet (ún. perifériás hipogonadizmus). Magas FSH-szint hátterében extrém ritkán, de előfordulhat az agyalapi mirigy daganata is. Magas FSH-szintet okozhat néhány gyógyszer szedése is, mint pl. levodopa (Parkinson-betegségben adott szer), cimetidin (gyomrosav-csökkentő), clomiphen (Clostilbegyt), digoxin (szívelégtelenség kezeléséhez adott gyógyszer).

Az FSH alacsony szintje hipofízis-elégtelenség mellett szólhat. Ilyen esetben más agyalapi mirigy hormonokat is meg kell határozni, hogy kizárjuk a többszörös hormonhiányt. Az FSH-hiány általában együtt jár alacsony LH-szinttel. Ha az FSH- és LH-szint alacsony, ún. LHRH-meghatározásra lehet szükség, melynek kapcsán történik egy 0. perces vérvétel FSH- és LH-meghatározásra, majd LHRH-t (LH releasing hormone) adunk be vénásan, és 30 perc múlva újabb vérvétel történik az FSH és az LH meghatározására. Ezzel a teszttel eldöntjük, hogy a hipofízis még képes-e a hipotalamikus irányító hormon (LHRH) hatására hormont termelni. Fals alacsony FSH-szintet okozhatnak: orális fogamzásgátlók, női és férfi hormonpótló készítmények, tesztoszteron-származékok, phenotiazon.

Nőkben a teherbe eséssel kapcsolatban nehézségek, rendszertelen havi vérzés, petefészek-elégtelenség illetve policisztás ovárium szindróma gyanúja esetén az FSH meghatározására van szükség, de más hormonokkal együtt. PCOS esetében pl. az FSH és az LH aránya kórjelző lehet.

Az FSH a férfiak nemi működésében is szerepet játszik: stimulálja a spermiumok érését, és elősegíti az androgént kötő fehérjék termelését. Serdülőkor után a férfiakban az FSH szintje viszonylag állandó. Magas és alacsony FSH-szint is kórjelző lehet potencia- és spermiumtermelési zavarok esetén. Alacsony FSH esetén LHRH-terhelés végzendő (lásd fent). A férfi hipogonadizmus kivizsgálásában elengedhetetlen azonban az FSH-val párhuzamosan meghatározott LH és tesztoszteron, SHBG illetve szabad tesztoszteron, esetleg ösztrogén és mellékvese eredetű androgének meghatározása is.

Gyermekkorban is szükség lehet az FSH meghatározására, ha a gyermek nemi fejlődése késleltetett (pubertas tarda) vagy túl gyors (korai pubertás, pubertas precox). Csecsemőkben és kisgyermekekben az FSH-szint röviddel a születés után emelkedik, majd ezután nagyon alacsonyra csökken. Pubertásban áll be a későbbiekben is észlelhető menstruációs ciklusfüggő ingadozás az FSH-szintekben. Normál serdülőkor előtti magas FSH- és LH-szint a serdülésre jellemző jegyekkel benignus pubertas praecoxot jelez. Ekkor nincs háttérbetegség, csak a szokványos serdülés egy szokatlan, jóindulatú változata. Késleltetett serdüléskor az FSH- és LH-szintek a korcsoportnak megfelelőek vagy alacsonyabbak lehetnek. Itt mindenképpen szükséges a késői nemi érés okának kiderítése. Ehhez gyakran többféle hormonszint meghatározására kerül sor, melyek között a GnRH (Gonadotropin Releasing Hormon) adását követő LH koncentrációjának mérése is szerepelhet.

Menopauzában (változókorban) az ováriumok működése megszűnik, ekkor az FSH-szint emelkedik. Hasonló kórkép a férfiak andropauzája, mely kevésbé jár kifejezett klinikai tünetekkel, de ugyanúgy FSH-emelkedéshez vezet.

LH: luteinizáló hormon

Az LH az agyban, az agyalapi mirigyben termelődik, ez a folyamat bonyolult szabályozás alatt áll, amelyben a hipofízisen kívül szerepet játszanak az ivarmirigyekben (petefészekben, illetve herékben) és a hipotalamuszban termelődő hormonok is.

A nők menstruációs ciklusa 2 fázisra osztható, a follikuláris és luteális fázisra, amelyben a ciklus közepén a follikulus-stimuláló hormon (FSH) és az LH szintje meredeken megemelkedik. Az LH (és FSH) magas szintje a ciklus közepén tüszőrepedést vált ki. Az LH ezenfelül a petefészekben szteroidok, elsősorban ösztradiol termelődését stimulálja. Az ösztradiol és egyéb szteroidok viszont a hipofízisben visszahatnak az LH termelődésére. Az LH a nap folyamán intermittálva, lökésszerűen szabadul fel, és nőkben ciklusfüggő ingadozást is mutat. Ezért nagyon fontos ismerni a mintavétel időpontját. A vérből történt LH-meghatározásokhoz a laboratóriumok megadják a ciklushoz illesztett normál értékeket. Az LH-csúcs kimutatására rendelkezésre állnak újabban vizelet-gyorstesztek is, melyek a tüszőrepedés meghatározásához, a gyermekáldás optimális időpontjának kiszámításához használatosak. Az LH-csúcs jelzi, hogy a tüszőrepedés (ovuláció) az elkövetkező 1-2 napon belül bekövetkezik.
Az LH-meghatározást gyakran más vizsgálatokkal (FSH, tesztoszteron, ösztradiol és progeszteron) együtt érdemes végezni, mind a férfi-, mind a női meddőség okának, illetve a szabálytalan menstruációs ciklusok okának tisztázásakor.

Férfiakban az LH a herék Leydig sejtjeiben tesztoszteron termelődését indukálja. Az LH-szintek a pubertás után viszonylag állandóak. A tesztoszteron negatív visszacsatolás révén gátló hatást fejt ki a hipofízisre és a hipotalamuszra, ezáltal részt vesz a szekretált LH mennyiségének szabályozásában.

Kisgyermekekben az LH-szintek nem sokkal a születés után megemelkednek, majd igen alacsonyra csökkennek (fiúkban a 6. hónapban, lányokban az 1-2. évben). Hat-nyolc éves korban, a pubertás kezdetét és a másodlagos nemi jellegek kialakulását megelőzően a hormonszint ismét elkezd emelkedni. Gyermekekben, az LH (és FSH) meghatározását késői nemi érés vagy pubertas precox (korai pubertás) hátterében álló okok felderítésére használják.

Magas LH-szintet látunk leggyakrabban meno-, illetve andropauzában, a nemi szervek elégtelen hormontermelése következtében. Extrém ritkán hipofízis adenoma állhat a háttérben.

Alacsony LH-szintet látunk hipofízis-elégtelenség következtében (ritkán). AZ LH-szint meghatározásánál nagy figyelmet kell fordítanunk a mintavétel időpontjára és alacsony LH-szint esetén egyéb hipofízis-hormonok és perifériás hormonok meghatározására is szükség van, mert sokszor csak együttesen értelmezhetők. Alacsony LH-szintet észlelve, a gonadotrop releasing hormonra (LHRH, GnRH) adott választ kell értékelnünk (lásd LHRH-teszt). Az így kapott értékeket használjuk a hipotalamusz - agyalapi mirigy hormonális rendszer elsődleges vagy másodlagos rendellenességeinek elkülönítésére. A GnRH a hipotalamuszban termelődő hormon, amely a hipofízist LH és FSH felszabadítására készteti. Ehhez a vizsgálathoz kiindulási vérmintát veszünk, majd GnRH injekciót adunk a páciensnek. Ezután, meghatározott időpontokban, vérmintákat veszünk (30 és 60 perc). Ezekből a mintákból meghatározzuk az LH-szinteket, és összevetjük azokat a kezdeti és az azt követő értékekkel. Ez a vizsgálat segít elkülöníteni a petefészkek, illetve a herék (elsődleges) betegségeit a hipofízissel vagy hipotalamusszal kapcsolatos (másodlagos) rendellenességektől. Ezenfelül sokszor hasznos információkat nyújt a korai vagy késői pubertás okának felderítéséhez.

A hipofízis hátsó lebenyének hormonjai és termelődési zavaruk

A hipofízis hátsó lebenyében hormontermelés nem történik, onnan csak a hipotalamuszban már megtermelt hormonok felszabadítása és vérbe kerülése zajlik.

Oxitocin:

A hipotalamuszban termelődő, a hipofízis hátsó lebenyében felszabaduló hormon.

Az oxitocin hatásai: A vazopresszin hatásához hasonlóan csökkenti a vizeletkiválasztást. Emiatt az embereknél nagy mennyiségű oxitocin adása ödémát okoz.

Oxitocin szabadul fel orgazmuskor mind a férfiban, mind a nőben. Férfinál az ejakulációt segíti, nőnél méhösszehúzódást okoz.
A várandósság végére a magzati ACTH-leadás stimulálja a magzati kortizolszekréciót, ami gátolja a progeszteron termelődését a placentában. Ennek következtében megszaporodnak a réskapcsolatok, és megnő az oxtocinreceptorok száma az endometriumban és myometriumban (méhizomzatban). A méh nyúlását érzékelő receptorok idegi úton a hipotalamuszba jutva serkentik az oxitocinleadást, ami a méh simaizmának összehúzódását okozza. Az oxitocin az endometriumban prosztaglandinok termelését serkenti, ami aktiválja a myometriumot. Az összehúzódások hatására kinyílik a méhszáj, és a kitolási szakban megszületik a kisbaba.
Szoptatásnál az oxitocin a tejutak kiürülését segíti simaizom-összehúzó hatásával (és utófájásokat okoz a gyermekágyas időszakban).
Az agyban termelődő oxitocin csökkenti a fájdalomérzetet, elsősorban az agyban hatva. (Szüléskor ezért problémás a külső oxitocin bejuttatása az anyai szervezetbe, hiszen az nem fejti ki a fájdalomcsillapító hatást az agyban az agy-vér gát miatt, ám a szervezet oxitocinszintjét megemelve gátolja a további oxitocintermelést az agyban.)
Az anyai oxitocin felkészíti a magzati agyat a szülésre: a GABA neurotranszmitter megváltoztatja a magzati agykéreg sejtjeinek működését, és csökkenti a hypoxiás sérülés lehetőségét.
A közösüléskor felszabaduló oxitocin lehet felelős a monogám kapcsolatokért (férfiakban az oxitocin hatását valamelyest ellensúlyozza a tesztoszteron). Szerelmes embereknek magasabb az oxitocinszintjük.
Fokozza a bizalmat és csökkenti a félelemérzetet. Stresszoldó hatása is van.

Vazopresszin (aVP: arginin vazopresszin, ADH: antidiuretikus hormon)

Az antidiuretikus hormon (ADH, adiuretin, régi elnevezés: vazopresszin) feladata, hogy a vesében fokozza a vízvisszatartást, és így segítsen a szervezetnek a megfelelő mennyiségű víz megtartásában. Hatására kevesebb víz választódik ki a vizelettel, azaz a vizelet koncentrálódik.

Az ADH a hipotalamuszhoz tartozó nucleus supraopticus nevű idegsejtcsoportban termelődik. A kész hormon az agyalapi mirigy (hipofízis) nyelében az idegsejtek axonjaiban az agyalapi mirigy hátsó lebenyébe szállítódik és ott raktározódik. Szükség esetén innen szabadul fel a véráramba.

Az antidiuretikus hormon egy „szomjúsághormon”. Hatására a vesékben – a disztális tubulusokban és a gyűjtőcsatornákban – a víz visszaszívódik a kiválasztott vizeletből. Ezt a hatást az ADH úgy éri el, hogy vízáteresztő csatornákat (például aquaporin-2, AQP2) épít be a vesecsatornák falába, amelyeken keresztül a víz a tubulussejtekbe visszaáramlik.

Amikor a szervezet kevés vízhez jut, megnövekedik a vérben található nátrium-, klorid-, illetve kálium-ionok koncentrációja, ami a szervezet számára káros. Ezért a megemelkedett vérkoncentrációt a hipotalamusz ozmoreceptorai érzékelik, és serkentik az ADH felszabadulását az agyalapi mirigyből. Az ADH a vérárammal a vese gyűjtőcsatornáihoz jut. A csatornát körülvevő sejtek normális esetben víz számára átjárhatatlanok, és így megakadályozzák a víz vizeletből történő visszavételét. Az ADH a vesesejtek membránjában található receptorokhoz köt. A receptorok a sejt belsejében lévő raktárakból kalciumot szabadítanak fel. A felszabadult kalciummolekulák beindítanak egy folyamatot, melynek során az aquaporint tartalmazó vezikulumok a sejtmembránnal fuzionálnak, és a vízcsatornák beépülnek a membránba. Ennek hatására a vesetubulust körülvevő sejt membránja átjárhatóvá válik a víz számára, és a víz a sejt belsejéből visszakerül a véráramba.

ADH hiánya esetén a víz nem szívódik vissza a véráramba, vízveszteség alakul ki. A betegek nagy mennyiségű vizeletet ürítenek (napi 20 literig), és ennek következtében rengeteget isznak. Ezt a betegséget nevezik centrális diabetes insipidusnak. Az aquaporin vagy az ADH receptorok károsodása a vesékben lényegében ugyanezeket a tüneteket okozza. Ezt a formát renális diabetes insipidusnak nevezik. Az ADH összehúzza az ereket (vazokonstriktív hatású). Innen ered a régi elnevezése (vazopresszin). A diabetes insipidus kezelésére az ADH-t orrspray vagy tabletta formájában lehet pótolni. Az alkohol gátolja az ADH termelését. Ezért nő alkohol hatására a vizeletürítés, és alakul ki a dehidráció (kiszáradás) és a következményes fejfájás, szájszáradás. Hasonló – ADH-kiválasztást gátló – hatásúak a szteroidok és a koffein is.

Magas ADH-szintet okoz a nikotin, mely serkenti az ADH felszabadulását. A hormon kiválasztását fokozhatja még például fájdalom, izommunka, alacsony vércukorszint vagy bizonyos (például asztma-ellenes) gyógyszerek is.