Endometriózis – a méhnyálkahártya kóros megjelenése a méh üregén kívül

Az endometriózis egy jóindulatú, ösztrogénfüggő, gyulladásos jellegű megbetegedés, amely során a méhnyálkahártyához hasonló szövet a méh üregén kívül, rendellenes helyen jelenik meg – leggyakrabban a kismedencében, petefészekben, hashártyán. Ezek az elváltozások a ciklus során hasonlóan reagálnak, mint a méh belső nyálkahártyája: véreznek, de a vér nem tud kiürülni, így gyulladást, fájdalmat, összenövéseket, és akár meddőséget is okozhatnak.

Előfordulás és érintettség

A fogamzóképes korú nők 5–15%-át érinti.

A meddőség miatt vizsgált nők körében 20–30%-ban fordul elő.

Krónikus kismedencei fájdalommal élő nők 40–60%-a endometriózisban szenved.

A betegség leggyakrabban a reproduktív korban jelentkezik, főleg azoknál, akik még nem szültek.

A menopauza után ritkán fordul elő.

Kialakulás lehetséges okai

A pontos kiváltó ok nem ismert, több teória is létezik:

Retrográd menstruáció: a menstruációs vér visszajut a petevezetőkön keresztül a hasüregbe, és az endometrium sejtek ott megtapadnak.

Lymphogen/haematogen szóródás: nyirok- vagy véráram útján kerülnek kóros helyre a sejtek.

Direkt ráterjedés: pl. műtéti beavatkozás során.

Metaplasia-elmélet: a hashártya sejtjei egy külső stimulus hatására alakulnak át méhnyálkahártya-jellegű sejtekké.

Endometriózis megjelenési formái

Adenomyosis (endometriosis interna): a méh izomfalában növő endometrium-szigetek.

Endometriosis externa: a nemi szerveken kívül, de a kismedencén belül – ez a leggyakoribb forma.

Petefészek érintettség (endometrioma, „csokoládéciszta”): a menstruációval összefüggésben alakul ki, barnás tartalommal.

Mélyen infiltráló endometriózis (DIE): a mély szövetekbe terjed, gyakran érinti a bélrendszert, húgyhólyagot, uretert.

Extragenitális forma: pl. hólyag, bél, tüdő érintettség – ritka, de specifikus, ciklusos tünetekkel járhat (pl. véres vizelés, széklet, köhögés).

Tünetek

Fájdalmas menstruáció (dysmenorrhoea): az esetek 60–80%-ában

Krónikus kismedencei fájdalom

Fájdalmas együttlét (dyspareunia)

Meddőség (30–40%)

Ciklikus panaszok az érintett szerv(ek) működésével összefüggésben

Gyakran tünetmentes – ilyenkor más okból (pl. IVF előtti kivizsgálás) derül ki

Diagnosztika

Nőgyógyászati vizsgálat – általában nem elegendő önmagában

Képalkotás: ultrahang (UH), kiterjedt esetben MRI, ritkán CT

Speciális esetekben: cystoscopia, colonoscopia

A laparoszkópia a diagnózis arany standardja – lehetővé teszi az elváltozások azonosítását és azonnali kezelését is

Kezelési lehetőségek

Gyógyszeres kezelés

Tüneti jellegű – a panaszokat enyhíti, de a betegséget nem szünteti meg

Fő célja a ciklusos hormonhatás felfüggesztése, így a tünetek mérséklése

Alkalmazott szerek:

Progeszteron túlsúlyos fogamzásgátlók

Gestagének (dienogest, norethisteron)

GnRH analógok, antagonisták

Danazol, antiprogesteronok

NSAID-ok (fájdalomcsillapításra)

Fontos: a gyógyszeres kezelés nem javítja a termékenységet, inkább a fájdalomkezelésre alkalmas.

Sebészi kezelés – a tartós megoldás

A sebészi beavatkozás az egyetlen oki kezelés, különösen meddőség vagy súlyos tünetek esetén.

Laparoszkópos technika:

Minimálisan invazív, gyors felépülést biztosít

Lehetőséget ad az elváltozások maradéktalan eltávolítására

Beavatkozások:

Endometriotikus csomók teljes kimetszése (excisio)

Csokoládéciszta eltávolítása a cisztafal lefejtésével

Összenövések oldása (adhaesiolysis)

Fájdalomcsökkentő idegi műtétek (pl. neurectomia)

Méhszalagok felszabadítása (sacrouterin ligamentum)

Mélyen infiltráló forma esetén:

Gyakori a végbél, hüvely, húgyvezető érintettsége

Ilyenkor a sebész, urológus, proktológus bevonása is szükséges

A cél: az elváltozások teljes eltávolítása, szövetmegkímélés mellett

Sebészeti alapelvek:

Csak a maradéktalan kimetszés vezet tartós gyógyuláshoz

Excisio előnyösebb, mint a puszta koaguláció vagy égetés

A kisméretű, szabad szemmel nehezen felismerhető léziók tapasztalt operatőrt igényelnek

Reprodukciós szempontok

A laparoscopos endometriosis-műtétek során kiemelt cél a fertilitás megőrzése. A betegség a petefészek működését, petevezetők átjárhatóságát és az embrió beágyazódását is rontja. Ezért különösen fontos, hogy az elváltozásokat teljesen, de szövetkímélő módon távolítsuk el.