Hungarian English

Cím: 1138 Budapest, Madarász Viktor utca 47–49. 7. em. - Madarász Irodaház, I. épület | E-mail: info@versysclinics.com | Telefon: +36 1 799 5120, +36 30 332 0670

A kor és a meddőség kapcsolata

kor meddoseg kapcsolataA kor előrehaladtával, számos biológiai folyamat következtében, csökken a női szervezet esélye a megtermékenyülésre. A fogamzóképesség már a 30-as évek elején csökkenni kezd, a 40-es évek után pedig ez a folyamat még nagyobb mértékben érvényesül. Mindemellett, ha bekövetkezik a fogantatás, a kor előrehaladtával egyre nagyobb a veszélye a spontán vetélésnek és a magzati kromoszóma-rendellenességek kialakulásának. Idősebb életkorban az asszisztált reprodukciós kezelési technikák – mint pl. az in vitro fertilizáció (IVF) és az intracitoplazmatikus spermium injekció (ICSI) – sikeressége is csökken.

Bár ezek a folyamatok minden nő szervezetében eltérő időben jelentkeznek, általánosságban elmondhatjuk, hogy a termékenység esélye jelentős mértékben romlik a 30-as évek közepén járó nők esetében. Ekkorra a petesejtek száma csökken, gyakoribbak a reproduktív rendszer betegségei, az ovuláció rendszertelen lesz, a petefészek kevesebb ösztrogént és progeszteront termel, a petesejtek megtermékenyítése egyre nehezebbé válik, és emelkedik a petesejt kromoszóma-rendellenességeinek gyakorisága is.

A petefészek tartalékkapacitásának fogalma:

Az életkor előrehaladtával a petesejtek száma folyamatosan csökken. A petefészek e folyamatát nevezzük öregedésnek, ami a legtöbb nő esetében megfelelő ütemben megy végbe. Előfordulhatnak azonban a petefészek öregedésében is rendellenességek: ilyen például az úgynevezett POF ( Premature Ovarian Failure) szindróma, azaz a korai petefészek-leállás szindróma. A petefészek tartalékkapacitásának, funkcionális állapotának meghatározása minden meddő pár esetében éppen ezért elengedhetetlen. A petefészek tartalékkapacitása, mely annál nagyobb, minél több érésre alkalmas tüszőt tartalmaz, jól tükrözi a nő termékenységi esélyeit, és minél kisebb a petefészek tartalékkapacitása, annál kisebb az esélye a fogantatásnak is.

A petefészek tartalékkapacitásának meghatározása:

A legtöbb meddő pár esetében bizonyos időközönként szükség van a petefészek tartalékkapacitásának, funkcionális állapotának meghatározására, mielőtt megkezdődne a célirányos terápia. Ennek során meghatározzák az FSH-, LH-, AMH- és ösztradiol-hormonszinteket, valamint dinamikus stimulációs tesztek útján a petefészek reagáló képességét is.

FSH-, LH-szintek meghatározása vérvétel útján:

A ciklus első szakaszának (follikuláris fázis) elején mérhető FSH-szint jelentős szerepet játszik a női szervezet termékenységi esélyének megbecslésében: a ciklus harmadik napján a vérből meghatározott FSH-szint előre jelzi a meddőségi kezelés sikerességét. A kor előrehaladtával az emelkedő FSH-szint képes a petefészek működését fenntartani. A follikuláris fázisban mért magasabb FSH-szint a petesejtek minőségének romlásához és egyes kutatások szerint a gyakoribb magzati rendellenesség kialakulásához is vezet. Az FSH-szint emelkedése körülbelül a menopausa előtt öt évvel kezdődik meg.

Klinikai adatok szerint azoknak a nőknek, akiknél a 3. napon mért FSH-szint értéke 15 mIU/ml alatt van, kétszer nagyobb az esélyük a megtermékenyülésre, mint azoknak a társaiknak, akiknek ezen hormonértéke 15–25 mIU/ml közötti.

Az FSH-szint egyetlen ciklusban történő meghatározása számos esetben nem eléggé informatív. Ha a vérminta analízise során magasabb FSH-szintet mérnek, a vizsgálatot célszerű a következő ciklusban is megismételni. Tudni kell, hogy azoknak a pácienseknek az esetében, akiknél a többszöri mérések alkalmával legalább egyetlen esetben magas FSH-hormonszintet mérnek, az ovulációindukciós kezelések sikeressége csökken.

Az FSH-szint mellett az LH-szintnek is szerepe van a petefészek tartalékkapacitásának meghatározásában, annak ellenére, hogy az FSH-szint emelkedése érzékenyebben jelzi a petefészek kimerülését. Így különösen az emelkedő FSH:LH arány meghatározásának van jelentős szerepe a petefészek funkciójának megítélésében.

AMH (anti-müllerian hormon) meghatározása vérvétel útján:

Az anti-müllerian hormon (AMH) a TGF-β fehérjék családjába tartozik. Ez a hormon a petefészekben termelődik, és a még érés előtt álló kis tüszők termelik. Ezen hormonszint mérésével lehetőség adódik a petefészek-kapacitás meghatározására. A hormonszint jól jelzi a petefészek működését, információt ad a petefészek rezervjéről és stimulálhatóságáról.

AMH-vizsgálat végzésének indikációi:

női infertilitás:

  • petefészek működésének megítélése
  • polycystás ovárium szindróma (PCOS)
  • Premature Ovarian Failure szindróma (POF)
  • petefészek stimulálhatósága
  • petefészek hyperstimulálása (OHSS)
  • IVF előtt
  • menopausa

férfi infertilitás:

  • spermatogenezis megítélése

Emelkedett AMH-szint előfordulása:

  • PCOS
  • petefészek granulosa sejtes tumor
  • heretumor (Leydig sejtes)

Csökkent AMH-szint előfordulása:

  • korai menopausa, menopausa
  • POF
  • Petefészek-elégtelenség
  • csökkent spermatogenezis

Az ösztradiolszint meghatározása vérvétel útján:

A harmadik ciklusnapon mérhető ösztradiol- és FSH-szintek jól tükrözik a kezelés kimenetelét: ha az ösztradiol- és FSH-szint a normál tartományba esik, a páciens jobban reagál a stimulációs kezelésre, magasabb terhességi arányt sikerül elérni, és csökken a leállított ciklusok aránya is. A ciklus elején mért magas ösztradiolszint jelzi a petesejtek nem megfelelő fejlődését, ami akkor lép fel, ha a petefészek öregszik vagy az előző ciklusból a petefészekben ciszta maradt vissza. Ez lehet úgynevezett follikuláris ciszta, mely megzavarja a petesejtek fejlődését és a sikeres terápiát.

UH-diagnosztika:

A csökkent petefészek-tartalékkapacitás azt jelenti, hogy a terápia számára a petefészkekben kevesebb növekedésre, érésre képes tüsző található. Hüvelyi ultrahangvizsgálattal meghatározható a petefészkekben található tüszők száma és a petefészek mérete. Minél több tüszőt tartalmaz a petefészek, és minél nagyobb a mérete, annál több petesejt nyerhető a terápia során, és annál nagyobb az esély arra, hogy egészséges baba születhessen.

CC-teszt (clomiphencitrat-teszt):

A clomiphencitrat az agy hipotalamusznak nevezett területén az ösztrogénreceptorokat blokkolja: a szervezet úgy érzékeli, mintha nem állna elegendő ösztrogén rendelkezésre, ezért fokozza az FSH és LH termelését, serkentve a petefészket a még több ösztrogén termelésére. A CC-teszt során az első lépés a 3. ciklusnapon az FSH és az ösztradiol vérszintjének meghatározása. Ezt követi a ciklus 5. napjától a 10. napjáig clomiphencitrát adagolása, majd a 10. ciklusnapon az ismételt FSH- és ösztradiol-hormonszintek meghatározása. Abban az esetben, ha a petefészek egészséges, és így megfelelő számú és minőségű növekvő tüszőt tartalmaz, melyek nagy mennyiségben termelnek ösztrogént, a szervezet visszaszorítja az FSH-termelést, és nem reagál a clomiphencitrát FSH-termelést fokozó hatására. Ha a petefészek kevés ösztrogént termel, akkor a clomiphen hozzáfér a hipotalamuszhoz, és képes fokozni az FSH-termelést. A 10. ciklusnapon mért magas FSH-értékek így csökkent petefészek-kapacitásra, funkcióra utalnak.

A meddő párok kb. 10%-ánál tapasztalható kóros válasz a clomiphencitrát-teszt során. Azok a páciensek, akik a clomiphencitrát-tesztre jól reagálnak, azaz nem emelkedik meg a 10. napon mért FSH-hormonszint értéke, magasabb terhességi arányt érnek el, mint azok, akiknek e tesztje kóros értéket mutat.

GnRH-agonistan stimulációs teszt:

A GnRH-agonista alkalmazása kezdetben emeli az FSH-, LH- és ösztradiolszinteket, majd a későbbiekben csökkenti az FSH- és LH-szintek értékeit. A vizsgálat során GnRH-agonista alkalmazását követően a 2. és 3. ciklusnapon megmérjük az ösztradiolszintet. Azoknál a pácienseknél, akiknél az így meghatározott ösztrogénszint-emelkedés nagyobb, magasabb terhességi arány érhető el. A teszt alkalmazása során négyféle választ kaphatunk:

  • Az ösztradiolszint azonnali emelkedése, majd a 4. ciklusnaptól csökkenése (a klinikai terhességi arány e csoportban 46%).
  • Az ösztradiolszint emelkedése késik, és csak a 6. napon kezd csökkenni a koncentrációja (a klinikai terhességi arány e csoportban 38%).
  • Tartós ösztradiolkoncentráció-emelkedés (a klinikai terhességi arány e csoportban 16%).
  • A GnRH-agonista hatására nincs ösztradiolszint-emelkedés (a klinikai terhességi arány e csoportban 6%).

A petefészek funkciójának vizsgálata e teszt segítségével tehát jól megítélhető, és a terápia sikeressége előre jelezhető.

Mivel a petefészek-kapacitás időben változékony lehet, azokat az eredményeket, melyek a petefészek működésének csökkent voltát mutatják, a további ciklusok során ellenőrizni kell. Gyulladás, fertőzés vagy autoimmun betegségek is okozhatják a rossz eredményt, melyek megfelelő terápia segítségével jól kezelhetők.

Ha az eredmények csökkent petefészek-tartalékkapacitásra utalnak, előfordulhat, hogy a meddő páciens számára a petesejt-adományozás jelenti az egyetlen megoldást.

Feliratkozás hírlevélre

Tudomásul veszem, hogy a Versys Clinics - Humán Reprodukciós Intézet Kft. részére a fenti személyes adataimat önként átadom és kifejezetten hozzájárulok ahhoz, hogy azokat a nevezett hírlevél küldése céljából a hozzájárulás visszavonásig kezelje. Az adatokat a Versys Clinics a hatályos jogszabályoknak megfelelően és az adatvédelmi tájékoztató szerint kezeli.

Az adatvédelmi tájékoztatót megismertem és elfogadom.