📆 A kor és a meddőség kapcsolata
A kor előrehaladtával, számos biológiai folyamat következtében, csökken a női szervezet esélye a megtermékenyülésre. A petesejtek száma és minősége már a húszas évek végétől csökkenni kezd, a harmincas évek közepétől pedig ez a folyamat felgyorsul. Negyven év felett a fogamzóképesség jelentős mértékben romlik: a petefészek-tartalék, vagyis az érésre alkalmas petesejteket tartalmazó tüszők száma a harmincas évekre az eredeti készlet mindössze 12%-ára, negyvenes évekre pedig csupán 3%-ára esik vissza. Ez az ún. „ovarian reserve” csökkenése nemcsak a spontán fogantatás esélyét rontja, hanem az asszisztált reprodukciós kezelések – mint például az in vitro fertilizáció (IVF) – sikerességét is nagymértékben befolyásolja.
A csökkenő petefészek-tartalék mellett a petesejtek genetikai állománya is romlik az életkor előrehaladtával. A leggyakoribb eltérések a kromoszómák számában és mikroszerkezetében jelentkeznek – ezt a jelenséget nevezzük aneuploidia-nak. Az aneuploidia elsősorban vetéléshez, valamint súlyos magzati fejlődési rendellenességekhez vezethet, mint például a Down-, a Patau-, Turner- és Edwards-szindróma. Az életkor előrehaladtával az ilyen kromoszóma-eltérések előfordulási gyakorisága jelentősen megnő: míg 35 éves kor alatt az embriók 30–50%-a mutat aneuploidiát, addig 40 éves kor fölött ez az arány 70% feletti is lehet. Az ilyen genetikai eltérések jelentősen növelik a spontán vetélés kockázatát, és a beágyazódás esélyét is rontják – még akkor is, ha IVF segítségével történik a megtermékenyítés. A Society for Assisted Reproductive Technology (SART) adatai szerint a 35 év alatti nők esetében egy IVF-ciklus élveszülési aránya 54% körül mozog, míg 38–40 éves kor között már csak 26%, 42 éves kor felett pedig csupán 4%.
A meddőségi kivizsgálás során ezért elengedhetetlen a petefészek-tartalék hormonális vizsgálata (például AMH-, FSH-, LH-, ösztradiol-szintek), valamint a tüszők számának ultrahangos mérése (antrális tüszőszám, AFC). Ezen adatok alapján becsülhető a petefészkek reagálóképessége és a megtermékenyítés valószínűsége. Ugyanakkor a petesejtek kromoszomális állapota elsősorban az életkor függvénye, így a legpontosabb információt az embriók genetikai vizsgálata, az ún. PGT-A teszt adja, amely kiszűri az aneuploid embriókat, ezáltal növelve az élveszületés esélyét, különösen 35 év felett.
Összességében elmondható, hogy az életkor szoros összefüggést mutat a termékenység csökkenésével, a genetikai eltérések számának növekedésével és az asszisztált reprodukció eredményességének romlásával. Éppen ezért a gyermekvállalás tervezésekor a korai termékenységi vizsgálatok, valamint a személyre szabott kezelési stratégia kulcsszerepet játszik a sikeres fogantatásban.
